Angyali ördögök 7. rész

Bocsánat a késésért.. :) Itt az új rész, jó olvasást hagyjatok nyomot :) 

- Nagyon fáj – összeszorítom a szemem, amíg a feszítő fájdalom tart.
- Lazíts szívem! Csak letörtem az ágat, szóval ki kell vennem.
- Ne… NE kérlek – a könnyeim ismét elerednek.
- Ha nem veszem ki, csak rosszabb lesz. Képzeld, tegnap számoltam, hogy már csak 2 hét van az esküvőnkig. Jó nem? Már alig várom, hogy a feleségem legyél – megpróbálja elterelni a figyelmemet. Becsukom a szemem és megszorítom szerelmem kezét. Érzem, hogy megragadja az ágat és kihúzza belőlem. A fájdalomtól elájulok, és hagyom, hogy magával vigyen a sötétség.

Christine:

A park felé sétálok. Már sötét van és most valahogy New York utcái csendesebbek, mint általában. A parkban sötétebb van,mint szokott. Hol égnek a lámpák, hol pedig nem. Zsebre vágott kézzel haladok előre. Olyan furcsa, hogy mióta vámpír vagyok, egyáltalán nem félek a sötétben, sőt szinte jobban szeretem, mint a nappalt, pedig mikor ember voltam, ki sem dugtam az orrom sötétedés után. Sikítást hallok a közelből. Nem futkosok, de közelebb sétálok. Egy vámpír és épp vacsorázni készül. Háttal áll nekem és már is áldozata nyakába mélyeszti a fogait. Ismerős a vámpír, de túl sötét van.
- Mit ficánkolsz, úgyis meghalsz – motyogja, mikor egy pillanatra leválik a lüktető érről. Villámként hasít belém a felismerés. Will. Ezt a pillanatot választom a közbelépésre. Ott termek és taszítok rajta egyet. Lassan felcsaphatok emberek megmentőjének.
- Futás – kiáltok a férfira és máris eliszkol – Mi a picsát csinálsz? – kiáltok rá Will-re.
- Eszem! Nincs jogodban elijeszteni a vacsorámat! – kiabál velem, mintha nem is ő lenne az, akivel több mint öt éve osztozok az életemen.   
- Mit hisztizel? Lassan elegem van a hisztijeidből! Tűnj el te is, mint a barátnőd, bár vele egyszerűbb volt, őt könnyebb volt eltépni tőled – szinte köpköd, ahogy beszél. Nem értem, mire gondol. 
- MI van? Miről zagyválsz? Undorító vagy Will. Te nem vagy az, akit eddig ismertem.
- Miről, miről? – színpadiasan széttárja a karjait –A kis barátnőd egyáltalán nem vonzott, veled ellentétben. Egyszerű volt elijeszteni azzal, hogy rá gyanakodtál.
- Te ölted meg azt a nőt! – azonnal leesett a tantusz. Ez nem lehet igaz, én meg kegyetlenül összevesztem Katherine-nel.
- Bosszút kellett állnom! – röhögte – Hát bevált!
- Soha többet nem akarlak látni Will! Takarodj az életemből!
Hátat fordítottam és elrohantam.

Katherine

Kinyitom a szemem és körülnézek. Frank mellettem fekszik. A szeme csukva van, de nem tudom eldönteni, hogy alszik-e. Felülök, de ő nem mozdul. Alszik. Szinte már teljesen jól vagyok. A kézfejemen a bőr, még mindig fodros, a nap miatt, de az helyrejön. Lemegyek a lépcsőn, hogy valami kaját keressek. Kinyitom a hűtőt, de csak zacskókat látok mindenütt. Útálom a zacskós kaját, de most nem válogathatok. Kiveszek egy zacskót, kinyitom és egy fintorral az arcomon, csak nyelem. Érzem, hogy megerősödöm. A bőröm is kezd regenerálódni. Egy kéz fonódik a derekamra.
- Hogy érzed magad? – suttogja gyengéden a nyakamba. Nem tudom, hogy most mit mondjak. Dühös vagyok magamra. Igaza volt. Gyenge vagyok.
- El akarok utazni.
- Rendben, hova menjünk? – nem érti.
- Egyedül akarok menni – megdöbben.
- Miért? Szeretlek, és nagyon sajnálom, ami történt. AZ én hibám volt. Ha nem provokállak…
- Igazad volt – szakítom félbe – Túl gyenge vagyok. Te erősebb vagy, megfontoltabb. Csak hátráltatlak. Nincs helyem itt. Nem vehetsz feleségül egy gyenge nőt. Aki még csak vadászni sem tud úgy, hogy ne haljon félig bele – a hangom suttogás. Az állam alá nyúl és megemeli a fejem.
- Ne beszélj butaságot – a könnyeim hirtelen, megállíthatatlanul folyni kezdenek. A nyakába borulok és zokogom.
- Sajnálom… Annyira sajnálom, hogy hülyeséget csináltam. Kérlek, bocsáss meg – szorosra fonja az ölelését és nyugtatóan a hátamat simogatja.
- Ne butáskodj. Szeretlek kicsim – letörli a könnyeimet, és megcsókol. Édes csókjaitól, minden gondom elszáll.
- Nemsoká itt az esküvő és nem szeretném, ha kételkednél – a könnyeim között, csak bólintani tudok.
- Nem érdekel, ha gyengébb vagy. Meg foglak védeni, az életem árán is. Boldoggá foglak tenni, és ha legközelebb medvére vadásznál, akkor megyek veled és segítek – elmosolyogom.
- Azt hiszem, a medvékkel nem próbálkozom többé – egy mosoly hagyja el az ajkamat, majd Frank szája tapad az enyémre.
- Azt hiszem, legutóbb félbeszakítottak – átkulcsolom a nyakát és ő felvisz a lépcsőn, az emeletre. Finoman letesz az ágyra. Fölém magasodik és egy hirtelen mozdulat, majd már egyikünkön sincs ruha. A lábaim közé helyezkedik és felhúzza az egyik térdemet. Végigsimít a combomon, majd óvatosam belém mélyeszti magát. Felnyögök, és vadul csókolni kezdem. Mozogni kezd, én pedig elveszek a gyönyörben. Hihetetlenül szeretem őt. Ezért érdemes érezni. Sokáig szeretkezünk, mire eljutunk a csúcsra. A légzésem gyors, és hirtelen élvezek el. A testem remeg és izzad. Kimerült vagyok. Hátravetem a fejem és közben a mellkasán támaszkodom.
- Mekkora előny a vámpír lét – ránézek, de látom, hogy valami nagy marhasággal fog előállni.
- Nem kell védekeznünk. Hiszen úgy sem lehetsz terhes – el sem hiszem, hogy ezt mondta. Megbeszéltük, hogy erről sosem ejtünk szót. Lemászom róla és a fürdőszobába megyek. Bezárom az ajtót és a földre kuporodom. Csak sírni tudok. Zokogni… AZ átváltozás előtt, minden álmom volt egy család. Legalább két gyermekkel. Sokat álmodoztam róla, hogy körülöttem szaladgálnak, amíg a férjemmel egy hintaágyon ülök és a fejemet a mellkasán pihentetem. Viszont az álmaimat darabjaira törte az a borzalmas éjszaka.
- Katie engedj be! Nem akartalak megbántani, sajnálom – az ajtót veri, de nem tud bejönni. Inkább csak nem akar, hiszen simáén be tudna jönni.
- Egyedül akarok lenni –a dörömbölés elhallgat. Lépteket hallok, majd csend lesz. Behunyom a szemem és rögtön gyötörni kezdenek annak az éjszakának az emlékei.

Kézen fogva sétálok ki a színház ajtaján. Robert csodálatos barát. Nagyon fess és művelt úriember. Szeretnék a felesége lenni. Azt hiszem, hogy sok, egészséges fiút tudnék neki szülni. 
- Kedvesem, elkísérhetem haza? – annyira udvarias.
- Apám küld értem kocsit. De köszönöm kedvességét uram – finoman visszautasítom, de legszívesebben elmennék vele. Milyen piszkos a fantáziám. Azt hiszem, ágyba bújnék vele, ha az erkölcs engedné. Sajnos nem engedi.
- Rendben van. Esetleg elvihetem holnap vacsorázni? – csak bólintok, majd egy elegáns pukedlivel elköszönök. Robert beül a kocsiba, majd elhajt. Átsétálok az út túloldalára, hogy ott várjam a hintót. A cipőmben már nagyon fáj a lábam. Kibújok a cipőből és a ruhám alá rejtem. Már csak az utcai lámpák világítanak. Elég sötét van. egy ütést érzek a fejemen és elájulok.
Mikor magamhoz térek, hűvös levegő csapja meg a bőröm. Most veszem észre, hogy meztelen vagyok. Egy sötét alak lép ki az árnyékból. Egy kés van nála. Félek. Mit akarhat tőlem?
- Új életet adok neked. A gyermekem leszel! – ez nem normális. Közelebb jön és egy pohár vörös löttyöt nyom az arcomba. Elfordítom a fejem, de ő erőszakkal nyitja ki a szám, majd leönti a torkomon az italt. Közelebb jön és a kés pengéjét végighúzza a karomon. Összeszorítom a fogom, de ez szörnyen fáj. A vér kibuggyan a bőröm alól, majd végigfolyik a karomon. A sötét férfi közelebb hajol és nyelvével végignyalja a karomat. Rettenetesen félek. Majdnem biztos vagyok benne, hogy meg fogok halni. A penge egyre több helyen ejt rajtam sebeket.
- Nemsoká vége. Mindjárt meghalsz – elneveti magát, majd lehajtja fejéről a csuklyát. Megdöbbenek.
- Robert? – nem kapok levegőt. Egy újabb vágás keletkezik a combomon és érzem, hogy kezdem elveszíteni az eszméletemet. Nincs olyan testrészem, ahol még nem folyik a vér. Most már biztos, hogy meghalok. Mi lesz Zoe-val és Christine-el? A könnyeim patakzani kezdenek. Egy éles fájdalmat érzek a gyomromban és tudom, hogy a penge alig vétette el a szívemet. A sötétség közeledik és tudom, hogy nem fog elengedni.

EREDMÉNY HIRDETÉS !!!!

Kedves versenyzők

A verseny nagyon szoros volt. összesen 72 db szavazat érkezett.

A sorrend így alakult.

1. Pente Zsófia

2. Gecse Judit

3. Zilahi Krisztina

4. Goldstein György

Gratulálok a szépe eredményekhez, és kérem a nyertest, hogy vagy e-mailben, vagy a facebook-on küldje el nekem a címét, hogy postázni tudjam a nyereményt.

Itt van a nyeremények listája, kérlek válasz egy csoportot :)

1.csoport: Vámpírnaplók 2. és 3. kötet. (Misztikus)

2.csoport: CSI Miami: Vágd és Fuss ; CSI Miami: Ünnepi rémálom. (Bűnügyi, krimi)

3.csoport: Lakatos Levente: Barbibébi ; Daniel Steel: Ha a háborúnak vége. (Romantikus)

Szavazás!!!

Kedves látogatók!
Lezárult a verseny!!
Az összes művet megtaláljátok a versenymu.blogspot.hu
oldalon. A szavazás mától (2014.06.13) indul, egészen
 2014.06.18.-án éjfélig. A szavazatokat a
versenymu@freemail.hu e-mail címre várom.
A kedves versenyzők figyelmébe ajánlom azt az apró tényt, hogy önmagára mindenki 1x szavazhat. A szavazatok egy PI cím ellenőrző programon futnak majd kereszteltük, és azt a versenyzőt aki egynél többször szavaz magára, automatikusan kizárom a versenyből.
Nézzetek be, és ha tetszik, szavazzatok. Nyilvánítsátok ki véleményeteket, mert a szavazatok mellé,
mellékelni lehet a saját, egyéni véleményeket is, amik szintén kikerülnek majd az oldalra.

4 Pályamű érkezett:

Zilahi Krisztina - Nem vagy egyedül

Pente Zsófia - Tűz és víz

Goldstein György - Mindig az első a legrosszabb

Gecsei Judit - Nem akarok félni

Verseny!!!!!

Kedves versenyzők!!!

Ne feledjétek, ma éjfélig várom a pályaműveket.
Aki nem küldi el ma, az sajnos nem vesz részt a szavazáson.
A szavazás holnap kezdődik, de annak részleteit, majd holnap közlöm :)

Verseny

Újabb két nagyszerű történet van kint a blogon.
Érdemes megnézni!

http://versenymu.blogspot.hu/

Verseny

Megérkezett az első elkészült versenymű, amelyet a
http://versenymu.blogspot.hu/ címen tudtok megtekinteni :) Jó olvasást !

Angyali ördögök 6.rész

Itt az új rész :) ha tetszik iratkozz fel, vagy hagyj nyomot a csevegőben :)

Christine:

- Ne már kicsim, most tényleg emberi kaját főzöl? – Will hátulról karol át és azt figyeli mit csinálok.
- Most miért a tv-ben láttam és olyan jól néz ki. 255 éve nem főztem semmit – magyarázok és egy adag szószt öntök a húsra.
- És legalább ennyi ideje nem is ettél emberi kaját. Gondolod, hogy a tested díjazná? Inkább csináljunk mást – suttogja, és a nyakamat kezdi csókolni. Szorosan simul hozzám, és vágya keményen feszül a fenekemnek. Kéjesen sóhajtok és már tenném is le a fakanalat ami a kezemben van, de megszólal a csengő. Eltolom magamtól Will-t és kinyitom az ajtót.
- Jó napot, ajánlott levél, itt írja alá kérem – nyújtja felém a mappáját, anélkül, hogy megkérdezni, én vagyok-e akinek a levél szól. Gyorsan lefirkantom a nevem, átadja a borítékot és már el is viharzik. Becsukom az ajtót és megfordítom a levelet. Valami Franc-től jött. Kibontom és egy meghívó lapul benne.
- MI az Christine? – lép oda Will mellém és a derekamra teszi a kezét.
- Egy meghívó. Esküvő meghívó – mondom értetlenül és amint szétnyitom a lapot, szinte ledermedek. Arany betűkkel van ráírva mind a menyasszony mind a vőlegény neve.
- Katherine – suttogni tudok csak – Katherine a menyasszony.
Tisztában vagyok vele, hogy nem ő küldte. Valószínűleg a vőlegénye. Nem tudom, szabad-e ott lennem. Ha akarná, ő küldte volna.
- Elmész? – kérdezi Will.
- Nem tudom. Nem ő küldte, hanem a vőlegénye. Ha szeretné, hogy vele legyek, ő hívott volna. Nem tudok már semmit sem – érzem, hogy ideges vagyok. Ritkán borulok ki, de az elmúlt 5 évben jónéhányszor sikerült. A konyhában lévő üvegtálat, amiben az előbb még nagy izgalommal pakoltam az emberi ételt, most dühösen sodrom a földre és apró darabokra törik. Nem kímélek semmit, török zúzok és mikor egy porcelán váza majdnem eltalálja Will-t megdermedek.
- Ne haragudj – villámgyorsan termek ott előtte és bújok hozzá. Erős karjait körém fonja és a hátamat simogatja.
- Nincs semmi baj. gyere, nyugodj meg – kivisz a nappaliba és a kanapéra ültet. Lassan megnyugszom. Eszembe jut, hogy meg sem néztem igazából a meghívót. Az elején Katherine neve van és azé a férfié, aki a meghívót küldte. A belsejében egy idézet van, hogy hol lesz az esküvő és hogy mikor. Három hét múlva férjhez megy. Csak most veszem észre, hogy kiesik egy kártya a borítékból. Névjegykártya. A hátuljára pedig gyöngybetűkkel van ráírva: „Katherine nem tud róla”
A mobilom után kutatok és már be is pötyögöm a kártyán lévő számot. Hiába cseng, az illető nem veszi fel. Épp letenni készülök, mikor beleszólnak a másik oldalon.
- Tessék Frank Antiqua – hallom a karakteres hangot.
- Christine Wall – szólok bele, de nem tudok többet mondani. Megnémulok, és azonnal leteszem a telefont. Inkább megrázom a fejem és összetakarítom a konyhát, aztán pedig kijavítok néhány dolgozatot.  Észre sem vettem, hogy Will elment. Csak egy cetlit hagyott, hogy dolga van, és majd jön. Órákig sikerült a dolgozatok felett gubbasztanom és még a gondolataimat is elterelik, egészen addig, amíg csörögni nem kezd a telefonom.
- Tessék – veszem, fel automatikusan bemutatkozás nélkül.
- Ide figyelj te büdös kurva! Ha nem szállsz le a vőlegényemről, letépem a fejed és addig égetlek, még szénné nem égsz! – köpködte a telefonba.
- Katherine? – már a sípoló vonaltól kérdeztem. Tudom, hogy ő volt. A hangját ezer közül is megismerem. Hideg volt és kegyetlen. Sóhajtok és megrázom a fejem. Nem kapcsolta vissza az érzéseit. Ez csak annyit jelent, hogy nem szerelemből megy férjhez, hanem valami más okból. Az ölés miatt, vagy csak a szex miatt, hogy mindig legyen valakije, akit használhat? Nem tudom. Vajon, hogy reagált volna, ha tudja, hogy engem hívott? Valószínűleg azt hiszi, nyomulok a pasijára, és azonnal idejönne és beteljesítené, amit az előbb a telefonban mondott. Félre dobom a hátralévő dolgozatokat és sétálni indulok.

Katherine:

- Kivel beszéltél? – hírtelen Frank lép be a szobába. A telefon kirepül a kezemből és a földön landol.
- Megcsalsz engem? – félve teszem fel a kérdést. MI van, ha igen a válasz.
- Miből gondolod? – ez a nyugodt hang az őrületbe kerget.
- Csak mond meg, ha igen és fejezzük be! – azt hiszem, a hangom nem lehet ennyire kétségbeesett.
- Kicsim! Szeretlek – végre felfogja a helyzet súlyosságát.
- Akkor ki az a nő a telefon másik végén?
- Egy régi ismerősöm. Azt tervezem, hogy üzletelek vele, de ha neked nem tetszik, akkor nem teszem – elgondolkodom. Olyan jól megy a vállalkozás. Nem akarom megfosztani egy befektetőtől sem.
- Csinosabb, mint én? – kérdezem karba font kézzel és felhúzott szemöldökkel.
- Az mindegy, hiszen számomra te vagy a legcsodálatosabb a világon. Téged foglak feleségül venni. Ne aggódj, sose csalnálak meg. Rád vártam több ezer évet. Nem veszíthetlek el. Azt a veszteséget nem engedhetem meg magamnak – elmosolyodom és érzem, hogy a vonalaim ellágyulnak. Közelebb húz magához és szenvedélyesen megcsókol.
- Nincs okod féltékenynek lenni. Szeretlek.
- Én is szeretlek – még gyorsan megölelem és elindulok kifelé, mikor feltűnik, hogy már sötét van. Hátra fordulok és elmosolyodok. Kinyújtom a kezem, amit Frank megfog.
- Gyere, meghívlak vacsorára – látom, hogy kinyílik a szeme.
- Oh… Szívesen megyek. Hagyom, hogy kiéld az agressziódat, ami az elmaradt szex miatt gyűlt fel benned.
- Igazad van. Ezek szerint hagyod, hogy elkapjak valami nagyobbat?
- Mire gondoltál? Egy őz? Vagy egy róka? Hidd el, ezek biztosan nagyobbak, mint a múltkori nyuszika.
- Hé! Az egy mutáns nyúl volt. Majdnem letépte a fejem – előreszegezett újjal magyarázok: Leeresztem a kezem és megnyalom a felső ajkam.
- Egy medvére gondoltam – leesik az álla. Meglepődik, de látom a szemében a hajlandóságot.
- Meg fogsz sérülni! – ezt úgy jelenti ki, mintha teljesen biztos lenne benne.
- Ezt nem tudhatod! – nem bízik bennem? ÉN bízok benne, mert tudom, ha bármi balul üt ki, ő ott lesz és segít.
- De igen! Biztos vagyok benne! Egy medve túl nagy falat neked!
- Azért hívtalak magammal, hogy segíts, de tudod mit? Bebizonyítom, hogy megy ez nekem nélküled is. Nem vagyok olyan gyámoltalan, mint azt hiszed.
- Ne haragudj kicsim, nem úgy értettem. Kérlek, ne csinálj butaságot. Bocsáss meg kérlek. Kate! – mielőtt végigmondaná, hátat fordítok és elindulok az erdőbe. nagyon sötét van. Nem hiszem el, hogy csak így hagyta, hogy eljöjjek egyedül. csak miatta kezdtem bele ebbe az egész „vadásszunk állatra, mert akkor jót teszek” dologba, mert ő kérte. Ha valami bajom lesz, az az ő lelkén szárad majd.
Hírtelen morgásra kapom fel a fejem. Egy medve van a közvetlen közelemben. Talán öt méterre van tőlem. Ha lenne szívverésem, most biztos lüktetne a vérem. Ideges vagyok, de közben izgulok is. Eddig a legnagyobb állat, amit elfogyasztottam, az egy szarvas volt. Egy medve vadabb, nagyobb és sokkal veszélyesebb. Halkan közelebb lopózok és megpróbálom felmérni a helyzetemet. Elég nagy állattal állok szemben. Egyenesen rám mered. A fogaim előbújnak és ő megérzi, hogy veszélyes vagyok. Két lábra emelkedik és egy bő méterrel magasabb, mint én. Basszus! Franknek igaza volt. Nem bírok el vele. Egy suhintás és hírtelen égető fájdalmat érzek a tüdőm alatt. Lenézek és egy faág áll ki belőlem. Nagyjából egy arasznyival a szívem alatt. Már nehezen lélegzem. Nem hiszem el, hogy tényleg igaza volt. Ez nagyon fáj. Még csak elájulni sem tudok. Még csak az ágat sem tudom letörni. Ha sokáig itt maradok, reggelre halott leszek. A nap felperzseli majd a testem és meghalok. Nincs erőm kiabálni. Csak szenvedek. Bárcsak Frank itt lenne… Az órák repülnek és az ég alján már látszik a nap fénye. Félek. Nem akarok meghalni. Sok év után először folynak végig az arcomon a könnyek. A nap lassan kibukik a horizont mögül. Igaz, hogy a vámpírok nem érzékenyek a napra, de nem akkor, amikor ilyen súlyos sérülésük van. Érzem, hogy egyre forróbb a testem. Már tiszta piros a lábam és a karom. Nem hiszem el, hogy az utolsó beszélgetésem életem szerelmével, egy jó nagy veszekedés volt. Most már ordítok. Képtelen vagyok hang nélkül tovább tűrni a fájdalmat.
Hírtelen minden elsötétül. Még élek! Nagyon rosszul érzem magam. Egy hírtelen mozdulat és felordítok. Valaki leemelt a fáról. Nagyon remélem, hogy Frank az. Ha jól sejtem egy pokróc van rajtam, ami megvéd a naptól. Csak lógok a megmentőm vállán. Mozdulni sem tudok. Valami puhát érzek a hátam alatt.
- Húzzák be a függönyöket! – ez Frank hangja. Kezdek megnyugodni, de még mindig mozdulatlan vagyok. Hallom, hogy a függönyöket elhúzzák. Lekerül rólam a pokróc.
- Kicsim, ne haragudj!Minden az én hibám! Bocsáss meg, kérlek – a hangja megtört.
- Bocsáss meg! Igazad volt! – csak suttogásra telik. Megsimítja a fejem és egy csókot ad a homlokomra.