Kedves versenyzők
A verseny nagyon szoros volt. összesen 72 db szavazat érkezett.
A sorrend így alakult.
1. Pente Zsófia
2. Gecse Judit
3. Zilahi Krisztina
4. Goldstein György
Gratulálok a szépe eredményekhez, és kérem a nyertest, hogy vagy e-mailben, vagy a facebook-on küldje el nekem a címét, hogy postázni tudjam a nyereményt.
Itt van a nyeremények listája, kérlek válasz egy csoportot :)
1.csoport: Vámpírnaplók 2. és 3. kötet. (Misztikus)
2.csoport: CSI Miami: Vágd és Fuss ; CSI Miami: Ünnepi rémálom. (Bűnügyi, krimi)
3.csoport: Lakatos Levente: Barbibébi ; Daniel Steel: Ha a háborúnak vége. (Romantikus)
jh
2014. június 19., csütörtök
2014. június 13., péntek
Szavazás!!!
Kedves látogatók!
Lezárult a verseny!!
Az összes művet megtaláljátok a versenymu.blogspot.hu
oldalon. A szavazás mától (2014.06.13) indul, egészen
2014.06.18.-án éjfélig. A szavazatokat a
versenymu@freemail.hu e-mail címre várom.
A kedves versenyzők figyelmébe ajánlom azt az apró tényt, hogy önmagára mindenki 1x szavazhat. A szavazatok egy PI cím ellenőrző programon futnak majd kereszteltük, és azt a versenyzőt aki egynél többször szavaz magára, automatikusan kizárom a versenyből.
Nézzetek be, és ha tetszik, szavazzatok. Nyilvánítsátok ki véleményeteket, mert a szavazatok mellé,
mellékelni lehet a saját, egyéni véleményeket is, amik szintén kikerülnek majd az oldalra.
4 Pályamű érkezett:
Zilahi Krisztina - Nem vagy egyedül
Pente Zsófia - Tűz és víz
Goldstein György - Mindig az első a legrosszabb
Gecsei Judit - Nem akarok félni
Lezárult a verseny!!
Az összes művet megtaláljátok a versenymu.blogspot.hu
oldalon. A szavazás mától (2014.06.13) indul, egészen
2014.06.18.-án éjfélig. A szavazatokat a
versenymu@freemail.hu e-mail címre várom.
A kedves versenyzők figyelmébe ajánlom azt az apró tényt, hogy önmagára mindenki 1x szavazhat. A szavazatok egy PI cím ellenőrző programon futnak majd kereszteltük, és azt a versenyzőt aki egynél többször szavaz magára, automatikusan kizárom a versenyből.
Nézzetek be, és ha tetszik, szavazzatok. Nyilvánítsátok ki véleményeteket, mert a szavazatok mellé,
mellékelni lehet a saját, egyéni véleményeket is, amik szintén kikerülnek majd az oldalra.
4 Pályamű érkezett:
Zilahi Krisztina - Nem vagy egyedül
Pente Zsófia - Tűz és víz
Goldstein György - Mindig az első a legrosszabb
Gecsei Judit - Nem akarok félni
2014. június 12., csütörtök
Verseny!!!!!
Kedves versenyzők!!!
Ne feledjétek, ma éjfélig várom a pályaműveket.
Aki nem küldi el ma, az sajnos nem vesz részt a szavazáson.
A szavazás holnap kezdődik, de annak részleteit, majd holnap közlöm :)
Ne feledjétek, ma éjfélig várom a pályaműveket.
Aki nem küldi el ma, az sajnos nem vesz részt a szavazáson.
A szavazás holnap kezdődik, de annak részleteit, majd holnap közlöm :)
2014. június 9., hétfő
2014. június 8., vasárnap
Angyali ördögök 6.rész
Itt az új rész :) ha tetszik iratkozz fel, vagy hagyj nyomot a csevegőben :)
Christine:
- Ne már kicsim, most tényleg emberi kaját főzöl? – Will
hátulról karol át és azt figyeli mit csinálok.
- Most miért a tv-ben láttam és olyan jól néz ki. 255 éve nem főztem semmit – magyarázok és egy adag szószt öntök a húsra.
- És legalább ennyi ideje nem is ettél emberi kaját. Gondolod, hogy a tested díjazná? Inkább csináljunk mást – suttogja, és a nyakamat kezdi csókolni. Szorosan simul hozzám, és vágya keményen feszül a fenekemnek. Kéjesen sóhajtok és már tenném is le a fakanalat ami a kezemben van, de megszólal a csengő. Eltolom magamtól Will-t és kinyitom az ajtót.
- Jó napot, ajánlott levél, itt írja alá kérem – nyújtja felém a mappáját, anélkül, hogy megkérdezni, én vagyok-e akinek a levél szól. Gyorsan lefirkantom a nevem, átadja a borítékot és már el is viharzik. Becsukom az ajtót és megfordítom a levelet. Valami Franc-től jött. Kibontom és egy meghívó lapul benne.
- MI az Christine? – lép oda Will mellém és a derekamra teszi a kezét.
- Egy meghívó. Esküvő meghívó – mondom értetlenül és amint szétnyitom a lapot, szinte ledermedek. Arany betűkkel van ráírva mind a menyasszony mind a vőlegény neve.
- Katherine – suttogni tudok csak – Katherine a menyasszony.
Tisztában vagyok vele, hogy nem ő küldte. Valószínűleg a vőlegénye. Nem tudom, szabad-e ott lennem. Ha akarná, ő küldte volna.
- Elmész? – kérdezi Will.
- Nem tudom. Nem ő küldte, hanem a vőlegénye. Ha szeretné, hogy vele legyek, ő hívott volna. Nem tudok már semmit sem – érzem, hogy ideges vagyok. Ritkán borulok ki, de az elmúlt 5 évben jónéhányszor sikerült. A konyhában lévő üvegtálat, amiben az előbb még nagy izgalommal pakoltam az emberi ételt, most dühösen sodrom a földre és apró darabokra törik. Nem kímélek semmit, török zúzok és mikor egy porcelán váza majdnem eltalálja Will-t megdermedek.
- Ne haragudj – villámgyorsan termek ott előtte és bújok hozzá. Erős karjait körém fonja és a hátamat simogatja.
- Nincs semmi baj. gyere, nyugodj meg – kivisz a nappaliba és a kanapéra ültet. Lassan megnyugszom. Eszembe jut, hogy meg sem néztem igazából a meghívót. Az elején Katherine neve van és azé a férfié, aki a meghívót küldte. A belsejében egy idézet van, hogy hol lesz az esküvő és hogy mikor. Három hét múlva férjhez megy. Csak most veszem észre, hogy kiesik egy kártya a borítékból. Névjegykártya. A hátuljára pedig gyöngybetűkkel van ráírva: „Katherine nem tud róla”
A mobilom után kutatok és már be is pötyögöm a kártyán lévő számot. Hiába cseng, az illető nem veszi fel. Épp letenni készülök, mikor beleszólnak a másik oldalon.
- Tessék Frank Antiqua – hallom a karakteres hangot.
- Christine Wall – szólok bele, de nem tudok többet mondani. Megnémulok, és azonnal leteszem a telefont. Inkább megrázom a fejem és összetakarítom a konyhát, aztán pedig kijavítok néhány dolgozatot. Észre sem vettem, hogy Will elment. Csak egy cetlit hagyott, hogy dolga van, és majd jön. Órákig sikerült a dolgozatok felett gubbasztanom és még a gondolataimat is elterelik, egészen addig, amíg csörögni nem kezd a telefonom.
- Tessék – veszem, fel automatikusan bemutatkozás nélkül.
- Ide figyelj te büdös kurva! Ha nem szállsz le a vőlegényemről, letépem a fejed és addig égetlek, még szénné nem égsz! – köpködte a telefonba.
- Katherine? – már a sípoló vonaltól kérdeztem. Tudom, hogy ő volt. A hangját ezer közül is megismerem. Hideg volt és kegyetlen. Sóhajtok és megrázom a fejem. Nem kapcsolta vissza az érzéseit. Ez csak annyit jelent, hogy nem szerelemből megy férjhez, hanem valami más okból. Az ölés miatt, vagy csak a szex miatt, hogy mindig legyen valakije, akit használhat? Nem tudom. Vajon, hogy reagált volna, ha tudja, hogy engem hívott? Valószínűleg azt hiszi, nyomulok a pasijára, és azonnal idejönne és beteljesítené, amit az előbb a telefonban mondott. Félre dobom a hátralévő dolgozatokat és sétálni indulok.
Katherine:
-
Kivel beszéltél? – hírtelen Frank lép be a szobába. A telefon kirepül a
kezemből és a földön landol.- Most miért a tv-ben láttam és olyan jól néz ki. 255 éve nem főztem semmit – magyarázok és egy adag szószt öntök a húsra.
- És legalább ennyi ideje nem is ettél emberi kaját. Gondolod, hogy a tested díjazná? Inkább csináljunk mást – suttogja, és a nyakamat kezdi csókolni. Szorosan simul hozzám, és vágya keményen feszül a fenekemnek. Kéjesen sóhajtok és már tenném is le a fakanalat ami a kezemben van, de megszólal a csengő. Eltolom magamtól Will-t és kinyitom az ajtót.
- Jó napot, ajánlott levél, itt írja alá kérem – nyújtja felém a mappáját, anélkül, hogy megkérdezni, én vagyok-e akinek a levél szól. Gyorsan lefirkantom a nevem, átadja a borítékot és már el is viharzik. Becsukom az ajtót és megfordítom a levelet. Valami Franc-től jött. Kibontom és egy meghívó lapul benne.
- MI az Christine? – lép oda Will mellém és a derekamra teszi a kezét.
- Egy meghívó. Esküvő meghívó – mondom értetlenül és amint szétnyitom a lapot, szinte ledermedek. Arany betűkkel van ráírva mind a menyasszony mind a vőlegény neve.
- Katherine – suttogni tudok csak – Katherine a menyasszony.
Tisztában vagyok vele, hogy nem ő küldte. Valószínűleg a vőlegénye. Nem tudom, szabad-e ott lennem. Ha akarná, ő küldte volna.
- Elmész? – kérdezi Will.
- Nem tudom. Nem ő küldte, hanem a vőlegénye. Ha szeretné, hogy vele legyek, ő hívott volna. Nem tudok már semmit sem – érzem, hogy ideges vagyok. Ritkán borulok ki, de az elmúlt 5 évben jónéhányszor sikerült. A konyhában lévő üvegtálat, amiben az előbb még nagy izgalommal pakoltam az emberi ételt, most dühösen sodrom a földre és apró darabokra törik. Nem kímélek semmit, török zúzok és mikor egy porcelán váza majdnem eltalálja Will-t megdermedek.
- Ne haragudj – villámgyorsan termek ott előtte és bújok hozzá. Erős karjait körém fonja és a hátamat simogatja.
- Nincs semmi baj. gyere, nyugodj meg – kivisz a nappaliba és a kanapéra ültet. Lassan megnyugszom. Eszembe jut, hogy meg sem néztem igazából a meghívót. Az elején Katherine neve van és azé a férfié, aki a meghívót küldte. A belsejében egy idézet van, hogy hol lesz az esküvő és hogy mikor. Három hét múlva férjhez megy. Csak most veszem észre, hogy kiesik egy kártya a borítékból. Névjegykártya. A hátuljára pedig gyöngybetűkkel van ráírva: „Katherine nem tud róla”
A mobilom után kutatok és már be is pötyögöm a kártyán lévő számot. Hiába cseng, az illető nem veszi fel. Épp letenni készülök, mikor beleszólnak a másik oldalon.
- Tessék Frank Antiqua – hallom a karakteres hangot.
- Christine Wall – szólok bele, de nem tudok többet mondani. Megnémulok, és azonnal leteszem a telefont. Inkább megrázom a fejem és összetakarítom a konyhát, aztán pedig kijavítok néhány dolgozatot. Észre sem vettem, hogy Will elment. Csak egy cetlit hagyott, hogy dolga van, és majd jön. Órákig sikerült a dolgozatok felett gubbasztanom és még a gondolataimat is elterelik, egészen addig, amíg csörögni nem kezd a telefonom.
- Tessék – veszem, fel automatikusan bemutatkozás nélkül.
- Ide figyelj te büdös kurva! Ha nem szállsz le a vőlegényemről, letépem a fejed és addig égetlek, még szénné nem égsz! – köpködte a telefonba.
- Katherine? – már a sípoló vonaltól kérdeztem. Tudom, hogy ő volt. A hangját ezer közül is megismerem. Hideg volt és kegyetlen. Sóhajtok és megrázom a fejem. Nem kapcsolta vissza az érzéseit. Ez csak annyit jelent, hogy nem szerelemből megy férjhez, hanem valami más okból. Az ölés miatt, vagy csak a szex miatt, hogy mindig legyen valakije, akit használhat? Nem tudom. Vajon, hogy reagált volna, ha tudja, hogy engem hívott? Valószínűleg azt hiszi, nyomulok a pasijára, és azonnal idejönne és beteljesítené, amit az előbb a telefonban mondott. Félre dobom a hátralévő dolgozatokat és sétálni indulok.
Katherine:
- Megcsalsz engem? – félve teszem fel a kérdést. MI van, ha igen a válasz.
- Miből gondolod? – ez a nyugodt hang az őrületbe kerget.
- Csak mond meg, ha igen és fejezzük be! – azt hiszem, a hangom nem lehet ennyire kétségbeesett.
- Kicsim! Szeretlek – végre felfogja a helyzet súlyosságát.
- Akkor ki az a nő a telefon másik végén?
- Egy régi ismerősöm. Azt tervezem, hogy üzletelek vele, de ha neked nem tetszik, akkor nem teszem – elgondolkodom. Olyan jól megy a vállalkozás. Nem akarom megfosztani egy befektetőtől sem.
- Csinosabb, mint én? – kérdezem karba font kézzel és felhúzott szemöldökkel.
- Az mindegy, hiszen számomra te vagy a legcsodálatosabb a világon. Téged foglak feleségül venni. Ne aggódj, sose csalnálak meg. Rád vártam több ezer évet. Nem veszíthetlek el. Azt a veszteséget nem engedhetem meg magamnak – elmosolyodom és érzem, hogy a vonalaim ellágyulnak. Közelebb húz magához és szenvedélyesen megcsókol.
- Nincs okod féltékenynek lenni. Szeretlek.
- Én is szeretlek – még gyorsan megölelem és elindulok kifelé, mikor feltűnik, hogy már sötét van. Hátra fordulok és elmosolyodok. Kinyújtom a kezem, amit Frank megfog.
- Gyere, meghívlak vacsorára – látom, hogy kinyílik a szeme.
- Oh… Szívesen megyek. Hagyom, hogy kiéld az agressziódat, ami az elmaradt szex miatt gyűlt fel benned.
- Igazad van. Ezek szerint hagyod, hogy elkapjak valami nagyobbat?
- Mire gondoltál? Egy őz? Vagy egy róka? Hidd el, ezek biztosan nagyobbak, mint a múltkori nyuszika.
- Hé! Az egy mutáns nyúl volt. Majdnem letépte a fejem – előreszegezett újjal magyarázok: Leeresztem a kezem és megnyalom a felső ajkam.
- Egy medvére gondoltam – leesik az álla. Meglepődik, de látom a szemében a hajlandóságot.
- Meg fogsz sérülni! – ezt úgy jelenti ki, mintha teljesen biztos lenne benne.
- Ezt nem tudhatod! – nem bízik bennem? ÉN bízok benne, mert tudom, ha bármi balul üt ki, ő ott lesz és segít.
- De igen! Biztos vagyok benne! Egy medve túl nagy falat neked!
- Azért hívtalak magammal, hogy segíts, de tudod mit? Bebizonyítom, hogy megy ez nekem nélküled is. Nem vagyok olyan gyámoltalan, mint azt hiszed.
- Ne haragudj kicsim, nem úgy értettem. Kérlek, ne csinálj butaságot. Bocsáss meg kérlek. Kate! – mielőtt végigmondaná, hátat fordítok és elindulok az erdőbe. nagyon sötét van. Nem hiszem el, hogy csak így hagyta, hogy eljöjjek egyedül. csak miatta kezdtem bele ebbe az egész „vadásszunk állatra, mert akkor jót teszek” dologba, mert ő kérte. Ha valami bajom lesz, az az ő lelkén szárad majd.
Hírtelen morgásra kapom fel a fejem. Egy medve van a közvetlen közelemben. Talán öt méterre van tőlem. Ha lenne szívverésem, most biztos lüktetne a vérem. Ideges vagyok, de közben izgulok is. Eddig a legnagyobb állat, amit elfogyasztottam, az egy szarvas volt. Egy medve vadabb, nagyobb és sokkal veszélyesebb. Halkan közelebb lopózok és megpróbálom felmérni a helyzetemet. Elég nagy állattal állok szemben. Egyenesen rám mered. A fogaim előbújnak és ő megérzi, hogy veszélyes vagyok. Két lábra emelkedik és egy bő méterrel magasabb, mint én. Basszus! Franknek igaza volt. Nem bírok el vele. Egy suhintás és hírtelen égető fájdalmat érzek a tüdőm alatt. Lenézek és egy faág áll ki belőlem. Nagyjából egy arasznyival a szívem alatt. Már nehezen lélegzem. Nem hiszem el, hogy tényleg igaza volt. Ez nagyon fáj. Még csak elájulni sem tudok. Még csak az ágat sem tudom letörni. Ha sokáig itt maradok, reggelre halott leszek. A nap felperzseli majd a testem és meghalok. Nincs erőm kiabálni. Csak szenvedek. Bárcsak Frank itt lenne… Az órák repülnek és az ég alján már látszik a nap fénye. Félek. Nem akarok meghalni. Sok év után először folynak végig az arcomon a könnyek. A nap lassan kibukik a horizont mögül. Igaz, hogy a vámpírok nem érzékenyek a napra, de nem akkor, amikor ilyen súlyos sérülésük van. Érzem, hogy egyre forróbb a testem. Már tiszta piros a lábam és a karom. Nem hiszem el, hogy az utolsó beszélgetésem életem szerelmével, egy jó nagy veszekedés volt. Most már ordítok. Képtelen vagyok hang nélkül tovább tűrni a fájdalmat.
Hírtelen minden elsötétül. Még élek! Nagyon rosszul érzem magam. Egy hírtelen mozdulat és felordítok. Valaki leemelt a fáról. Nagyon remélem, hogy Frank az. Ha jól sejtem egy pokróc van rajtam, ami megvéd a naptól. Csak lógok a megmentőm vállán. Mozdulni sem tudok. Valami puhát érzek a hátam alatt.
- Húzzák be a függönyöket! – ez Frank hangja. Kezdek megnyugodni, de még mindig mozdulatlan vagyok. Hallom, hogy a függönyöket elhúzzák. Lekerül rólam a pokróc.
- Kicsim, ne haragudj!Minden az én hibám! Bocsáss meg, kérlek – a hangja megtört.
- Bocsáss meg! Igazad volt! – csak suttogásra telik. Megsimítja a fejem és egy csókot ad a homlokomra.
2014. június 3., kedd
Angyali ördögök 5. rész
Itt egy újabb rész :) Remélem tetszeni fog :)
Hagyjatok nyomot a csevegőben :) És iratkozzatok fel!!
Hagyjatok nyomot a csevegőben :) És iratkozzatok fel!!
- Mint látod, itt vagyok.
- Komolyan egy ősi vámpír vagy? Azt hittem, ti csak…
- Legendák vagyunk? Mindenki ezt hiszi – a kezét nyújtja felém, és én
nagyjából teljes bizalommal fogom meg a kezét. Beljebb húz a pillér széléről és
egy szerencsétlen botlást követően, a karjaiban landolok.
- Sajnálom – szabadkozom. Gyengéden tart. Olyan rég nem volt már velem senki ennyire gyengéd. A könnyeim útnak erednek és a lábaim nem tartanak tovább. Összesem és a pillér tetején kuporgom. Az ismeretlen férfi mellém ül és körül ölel.
- Ssss…
- Miért vagy velem ilyen kedves? Hisz sokkal hatalmasabb vagy, mint én. Erősebb, gyorsabb, okosabb, megfontoltabb…
- Azért vagyok ilyen kedves, mert ennek így kell lennie – nem sokat gondolkodom a szavain, csak jobban hozzábújok. A jelenléte valahogy megnyugtat. Az eső is rákezd és már teljesen reménytelennek érzem magam.
- Mégis mit akartál tenni? Hova akarsz menni? – komolyan érdekli, hogy mi van velem.
- El… El innen messzire – felsegít a földről és letörli a könnyeimet.
- Elviszlek innen, messzire. Franciaország megfelel? – komolyan gondolja. Minden szava komoly. Csak bólintok. Fogalmam sincs, hogy miért egyezem bele. Nem szabadna bíznom benne, hiszen bármi történik, nekem végem. Nem vagyok elég erős, hogy megvédjem magam vele szemben. Az ölébe kap és leugrunk a hídról. Mikor földet érünk, természetesen biztonságban, talpra érkezik. Mélyen a szemembe néz, majd letesz. Nem tudom ki ő, vagy hogy mik a szándékaim, de érzem, hogy ő a legjobb esélyem arra, hogy a hátam mögött hagyjam ezt az egészet.
- Sajnálom – szabadkozom. Gyengéden tart. Olyan rég nem volt már velem senki ennyire gyengéd. A könnyeim útnak erednek és a lábaim nem tartanak tovább. Összesem és a pillér tetején kuporgom. Az ismeretlen férfi mellém ül és körül ölel.
- Ssss…
- Miért vagy velem ilyen kedves? Hisz sokkal hatalmasabb vagy, mint én. Erősebb, gyorsabb, okosabb, megfontoltabb…
- Azért vagyok ilyen kedves, mert ennek így kell lennie – nem sokat gondolkodom a szavain, csak jobban hozzábújok. A jelenléte valahogy megnyugtat. Az eső is rákezd és már teljesen reménytelennek érzem magam.
- Mégis mit akartál tenni? Hova akarsz menni? – komolyan érdekli, hogy mi van velem.
- El… El innen messzire – felsegít a földről és letörli a könnyeimet.
- Elviszlek innen, messzire. Franciaország megfelel? – komolyan gondolja. Minden szava komoly. Csak bólintok. Fogalmam sincs, hogy miért egyezem bele. Nem szabadna bíznom benne, hiszen bármi történik, nekem végem. Nem vagyok elég erős, hogy megvédjem magam vele szemben. Az ölébe kap és leugrunk a hídról. Mikor földet érünk, természetesen biztonságban, talpra érkezik. Mélyen a szemembe néz, majd letesz. Nem tudom ki ő, vagy hogy mik a szándékaim, de érzem, hogy ő a legjobb esélyem arra, hogy a hátam mögött hagyjam ezt az egészet.
Christine:
Még mindig leforrázva állok ott ahol Katherine hagyott.
Olyan dolgokat vágtunk egymás fejéhez, amit normális esetben nem biztos. Sírok
és nem akarnék mást, csak visszapörgetni az időt. Oda, ahol minden elromlott.
De akkor nem ismerném Will-t. Az ő szemében is könnyek voltak. És most már
tudom, Zoé váltotta ki ismét, hogy az érzéseit kikapcsolja, de fog valaha újra
érezni? Nem hiszem. Katherine makacs volt mindig is. Visszaülök a kocsiba és
hazahajtok.
- Christine – Will a kanapén ült és amint meglátott felállt és már magához is ölelt. Elszakadt a cérna és csak zokogok.
- Megtaláltad? – kérdezi és a tenyerét az arcomra simítja.
- Elment. Ahelyett, hogy mellé álltam volna és segítettem volna megoldani a problémát, olyanokat vágtam a fejéhez, amit nem kellett volna. Elment és nem fog visszajönni – szinte hiszti roham tör ki rajtam. Persze ő sem éppen kedves dolgokat mondott, de ő nem az a Katie volt, akit ismerek. Én viszont én voltam és vagyok és nem kellett volna ilyeneket mondani.
- Christine – Will a kanapén ült és amint meglátott felállt és már magához is ölelt. Elszakadt a cérna és csak zokogok.
- Megtaláltad? – kérdezi és a tenyerét az arcomra simítja.
- Elment. Ahelyett, hogy mellé álltam volna és segítettem volna megoldani a problémát, olyanokat vágtam a fejéhez, amit nem kellett volna. Elment és nem fog visszajönni – szinte hiszti roham tör ki rajtam. Persze ő sem éppen kedves dolgokat mondott, de ő nem az a Katie volt, akit ismerek. Én viszont én voltam és vagyok és nem kellett volna ilyeneket mondani.
Egy újabb sikertelen nap után fáradtan lépek be a
zuhanyzóba. Már öt éve minden áldott nap munka után az az első, hogy Katherine
nyomát kutatom, de semmi. Öt év. Öt hosszú év. Szinte az összes barátunkkal
felvettük a kapcsolatot Willel, de senki nem látta, vagy hallott róla semmit. A
hírek nem közvetítettek több rejtélyes gyilkosságot, persze, ez nem jelenti
azt, hogy nem is történt. Képes arra, hogy tökéletesen eltüntesse a nyomait.
Lassan várost kéne váltanom, de mi van, ha akkor hazajönni, mikor elmegyek, és
nem talál majd meg. Hülyeségek járnak az eszembe megint. Ha akarna, megtalálna.
ÉS ha akarná, meg találhatnám. Tisztában vagyok vele, hogy ő nem akarja, hogy a
nyomára bukkanjak. A kabin nyílik és Will lép be. Izmos teste máris a
mellkasomnak nyomódik. Általában képtelen vagyok neki ellenállni, de most
valahogy mégis sikerül. Megfordulok a karjaiba és megcsókolom.
- Sajnálom Will – suttogom és kiszállok. Megtörölközöm és befekszem az ágyba. Nincs kedvem enni sem. Ma van annak a bizonyos napnak az évfordulója. Nincs kedvem máshoz, csak elfeküdni és belemerülni az emlékekbe. A jó emlékekbe. Mikor még minden oké volt. Mikor még olyanok voltunk, mint a testvérek. Elválaszthatatlanok.
- Gyere ide – mellém fekszik és magához húz. Mellkasára hajtom a fejem.
- Ma van öt éve, hogy elment. Sosem voltunk még ilyen sokat távol egymástól. Tudom, hogy soha nem találom meg, ha ő nem akarja.
- Meg találod majd – bíztat és kezével a hátamat simogatja.
- Ismerem őt Will. Még mindig nem akarja, hogy megtaláljam, különben már rábukkantam volna.
- Ennyire ismered? – lepődik meg és én csak bólintok.
- Emlékszem mikor átváltoztatott. 20 évesek voltunk. Aznap volt a szülinapom. Ő már pár hónapja a vámpírlét örömeit élvezte – kezdtem bele az önkéntes mesébe, de Will figyelt minden szavamra - egyszerűen csak a barátnőmmel akartam lenni, aki szinte a húgom. Azt kértem ajándékba. Ittam belőle, aztán meghaltam. A következő emlékem már az volt, hogy én is vámpírként ébredek. A legnehezebb az volt, hogy vadásznom kellett. Akkor először és biztos, hogy soha többet nem teszem.
- Biztos, hogy neki is hiányzol – próbál nyugtatni.
- Nem. Kikapcsolta az érzéseit. Te is tudod, hogy így nem érez semmit. Aludni szeretnék – suttogom bele az izmos mellkasba. Magához húz szorosabban és már le is csukom a szemem.
- Sajnálom Will – suttogom és kiszállok. Megtörölközöm és befekszem az ágyba. Nincs kedvem enni sem. Ma van annak a bizonyos napnak az évfordulója. Nincs kedvem máshoz, csak elfeküdni és belemerülni az emlékekbe. A jó emlékekbe. Mikor még minden oké volt. Mikor még olyanok voltunk, mint a testvérek. Elválaszthatatlanok.
- Gyere ide – mellém fekszik és magához húz. Mellkasára hajtom a fejem.
- Ma van öt éve, hogy elment. Sosem voltunk még ilyen sokat távol egymástól. Tudom, hogy soha nem találom meg, ha ő nem akarja.
- Meg találod majd – bíztat és kezével a hátamat simogatja.
- Ismerem őt Will. Még mindig nem akarja, hogy megtaláljam, különben már rábukkantam volna.
- Ennyire ismered? – lepődik meg és én csak bólintok.
- Emlékszem mikor átváltoztatott. 20 évesek voltunk. Aznap volt a szülinapom. Ő már pár hónapja a vámpírlét örömeit élvezte – kezdtem bele az önkéntes mesébe, de Will figyelt minden szavamra - egyszerűen csak a barátnőmmel akartam lenni, aki szinte a húgom. Azt kértem ajándékba. Ittam belőle, aztán meghaltam. A következő emlékem már az volt, hogy én is vámpírként ébredek. A legnehezebb az volt, hogy vadásznom kellett. Akkor először és biztos, hogy soha többet nem teszem.
- Biztos, hogy neki is hiányzol – próbál nyugtatni.
- Nem. Kikapcsolta az érzéseit. Te is tudod, hogy így nem érez semmit. Aludni szeretnék – suttogom bele az izmos mellkasba. Magához húz szorosabban és már le is csukom a szemem.
Katherine:
Az asztalnál ülök, és szorgalmasan írok. Megcímzek minden
borítékot és beleteszek egy-egy meghívót. Az összes meghívóra arany betűkkel
van ráírva, hogy „Esküvői Meghívó.” Hirtelen egy kéz simítja meg a vállam és én
hátra fordítom a fejem. Frank áll mögöttem. Egy csókot nyom a fejem búbjára,
majd leül mellém.
- Sikerült mindent elintézned? – kérdezi abban a hangsúlyban, amitől mindig is beindultam. Hirtelen az ölébe termek és a nyakát kezdem csókolni.
- Minden kész. Éppen ráérek! – egy kaján vigyor kíséretében, tovább csókolom a nyakát, majd a száját.
- Készülődnünk kéne. A próba vacsora, nemsoká kezdődik – felnézek a nyakából, érzem, hogy kezdek ideges lenni. El kell nyomnom. Uralkodj magadon. Felállok, és kicsit dühösen elindulok az emelet felé. Hirtelen a falhoz szorítva találom magam.
- Imádom, mikor dühös vagy – vadul csókolni kezd, majd letépi a felsőmet.
- Ha minden nap ezt csinálod, nem marad olyan ruhám, amit felvehetnék.
- Nem érdekel – a nadrág is szakad, a varrás mentén, majd a földre hullik.
- Basszus, a kedvenc nadrágom – beletúrok a hajába, majd egy hirtelen mozdulattal felkap, és a szobába megyünk. Az ágyra dob és rögtön rám veti magát. Nem tartom fairnek, hogy rajtam, már szinte semmi ruha sincs, rajta pedig még ott a póló és a nadrág. Hirtelen fordítok magunkon és letépem a pólóját. Izmos felsőteste látványától, azonnal vágy gyúl bennem. Újra csókolni kezdem, és egyre hevesebbek vagyunk.
- Főnök – nyit be egy férfi a szobába hírtelen. Mi szétugrunk és látom rajta, hogy eléggé zavarban van.
- Eric? – Franc szinte ordít. Utálja, ha valaki kopogás nélkül lép be valahová. Csak akkor viseli el, ha az a valaki én vagyok.
- Franc, nyugodj meg – egy másodperc alatt kapok magamra ruhát.
- M…megérkezett a vadász – végre. Erre vártam, hetek óta.
- Miért nem ezzel kezdted? – Franc még mindig elég ideges. A kezem felé nyúl, majd elindulunk a tárgyalóterembe. Út közben, a meghívókat odaadom az egyik fickónak, hogy adja fel postán.
- Várjon! Ezt is vigye – a fiatal vámpír kezébe nyom egy borítékot, majd tovább megyünk.
- Mi volt az?
- Egy levél, az egyik ismerősömnek – elfogadóan bólintok. Belépünk a tárgyalóba. És idegesen ülök le az egyik kényelmes székre.
- Mire jutott Wolrrick? – kérdezi Franc és kezdek ideges lenni.
- Megtaláltam a boszorkányt. Az egyetlent, akinek van akkora hatalma, hogy feltámasszon egy halottat.
- Hol van? – hirtelen ugrok fel az asztaltól.
- Sikerült mindent elintézned? – kérdezi abban a hangsúlyban, amitől mindig is beindultam. Hirtelen az ölébe termek és a nyakát kezdem csókolni.
- Minden kész. Éppen ráérek! – egy kaján vigyor kíséretében, tovább csókolom a nyakát, majd a száját.
- Készülődnünk kéne. A próba vacsora, nemsoká kezdődik – felnézek a nyakából, érzem, hogy kezdek ideges lenni. El kell nyomnom. Uralkodj magadon. Felállok, és kicsit dühösen elindulok az emelet felé. Hirtelen a falhoz szorítva találom magam.
- Imádom, mikor dühös vagy – vadul csókolni kezd, majd letépi a felsőmet.
- Ha minden nap ezt csinálod, nem marad olyan ruhám, amit felvehetnék.
- Nem érdekel – a nadrág is szakad, a varrás mentén, majd a földre hullik.
- Basszus, a kedvenc nadrágom – beletúrok a hajába, majd egy hirtelen mozdulattal felkap, és a szobába megyünk. Az ágyra dob és rögtön rám veti magát. Nem tartom fairnek, hogy rajtam, már szinte semmi ruha sincs, rajta pedig még ott a póló és a nadrág. Hirtelen fordítok magunkon és letépem a pólóját. Izmos felsőteste látványától, azonnal vágy gyúl bennem. Újra csókolni kezdem, és egyre hevesebbek vagyunk.
- Főnök – nyit be egy férfi a szobába hírtelen. Mi szétugrunk és látom rajta, hogy eléggé zavarban van.
- Eric? – Franc szinte ordít. Utálja, ha valaki kopogás nélkül lép be valahová. Csak akkor viseli el, ha az a valaki én vagyok.
- Franc, nyugodj meg – egy másodperc alatt kapok magamra ruhát.
- M…megérkezett a vadász – végre. Erre vártam, hetek óta.
- Miért nem ezzel kezdted? – Franc még mindig elég ideges. A kezem felé nyúl, majd elindulunk a tárgyalóterembe. Út közben, a meghívókat odaadom az egyik fickónak, hogy adja fel postán.
- Várjon! Ezt is vigye – a fiatal vámpír kezébe nyom egy borítékot, majd tovább megyünk.
- Mi volt az?
- Egy levél, az egyik ismerősömnek – elfogadóan bólintok. Belépünk a tárgyalóba. És idegesen ülök le az egyik kényelmes székre.
- Mire jutott Wolrrick? – kérdezi Franc és kezdek ideges lenni.
- Megtaláltam a boszorkányt. Az egyetlent, akinek van akkora hatalma, hogy feltámasszon egy halottat.
- Hol van? – hirtelen ugrok fel az asztaltól.
2014. június 2., hétfő
Weboldal :)
Kedves olvasók :)
Esetleg ti is rendelkeztek Bloggal, de kevés a látogatottság?
Én talán segíthetek :)
Megnyílt az új weboldalam, amely speciálisan a blogerekkel és a blogolvasókkal kíván foglalkozni.
Írjatok nekem, kérjétek oldalatokat a bloglistára, és figyeljétek meg, megugrik majd a nézettségszám :)
Vagy csak ha egyszerűen olvasni akarok, sok sok érdekes és izgalmas blog közül választhattok.
Remélem sok jelentkező lesz, aki szeretné ismertté tenni írásait :)
Felvételre jelentkezhettek az oldalon: irjesolvass.hol.es
Vagy nálam facebook-on :) https://www.facebook.com/dory.torpenyi
A facebook csoportban is szívesen látunk titeket :) https://www.facebook.com/groups/247090408831575/
Esetleg ti is rendelkeztek Bloggal, de kevés a látogatottság?
Én talán segíthetek :)
Megnyílt az új weboldalam, amely speciálisan a blogerekkel és a blogolvasókkal kíván foglalkozni.
Írjatok nekem, kérjétek oldalatokat a bloglistára, és figyeljétek meg, megugrik majd a nézettségszám :)
Vagy csak ha egyszerűen olvasni akarok, sok sok érdekes és izgalmas blog közül választhattok.
Remélem sok jelentkező lesz, aki szeretné ismertté tenni írásait :)
Felvételre jelentkezhettek az oldalon: irjesolvass.hol.es
Vagy nálam facebook-on :) https://www.facebook.com/dory.torpenyi
A facebook csoportban is szívesen látunk titeket :) https://www.facebook.com/groups/247090408831575/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)