jh

jh

2013. szeptember 21., szombat

Az álca 9.rész

Megérkezünk a kórházba is. A nővérpultnál már vár minket egy orvos, hisz Rick még mikor elindultunk betelefonált.
- Erre tessék – mutat egy vizsgálóra.
Megkér, hogy maradjunk kint.
- Minden rendben lesz, apával itt várunk kint – bíztatom a lányom és könnyes szemmel figyelem a becsukódó ajtót. Megszorítom a férjem kezét, ő pedig magához ölel. Nem telik el egy perc sem, Lizzie sikítását hallom odabentről és már ki is jön az orvos.
- Be tudna jönni hölgyem? – néz rám – valamiért nem engedi, hogy megvizsgáljam. Meglátott és bemászott az ágy alá.
- Nem vizsgálhatná meg egy női orvos? – kérdezi Rick. Hát persze, az apjától is megijedt.
- Semmi baj kicsim – miután Lizzie látja, hogy ott vagyok, kimászik az ágy alól és megölel. Csak pár percig kell várnunk és már nyílik is az ajtó. Egy doktornő lép be rajta.
- Szerbusz, hogy hívnak? – sétál oda hozzánk. Meglepődök. Lizzie nem ijed meg tőle. ezek szerint csak a férfiaktól fél. Miért velünk történik ez? Min kell még átmennünk, hogy újra normálisan élhessünk?
- Lizzie – suttogja.
- Én Dr. Amber Bone vagyok. Megengeded, hogy megvizsgáljalak? – kérdezi kedvesen. Lizzie a kezembe kapaszkodik, és bíztatásként rám néz – anyukád is itt maradhat.
- Jó – bólint.
- Létszíves vedd le a ruháid – mosolyog a doktornő. Lizzie megteszi, amit kérnek és hősiesen tűr minden vizsgálatot. Sorrendbe megnézi a testén lévő összes sebet. Lefertőtleníti őket, és a mélyebbeket le is ragasztja, aztán félrehív és elmagyarázza, mivel a lányom nem hajlandó elmondani, mit csináltak vele, így kénytelen egy nőgyógyászati vizsgálatot is csinálnia kell. Újra gombócot érzek a torkomba. A doktornő felfekteti Lizzie-t az ágyra, és elmagyarázza mi is fog vele most történni. Nem 12 évesen kéne átesni az első nőgyógyászati vizsgálatán és nem egy ilyen után. Fogom a lányom kezét és hálát adok a függönynek, amit a doktornő akasztott a lányom arca elé, hogy ne kelljen semmit sem látnia. 
- Vedd fel ezt a hálóinget jó, én pedig beszélek anyukáddal- egy kórházi hálóinget ad Lizzie kezébe, mi pedig a sarokba vonulunk félre.
- Mondj, hogy nem erőszakolták meg – szinte könyörgök, és még mindig küzdök a gombóccal a torkomban.
- Bárcsak ezt mondhatnám. A sérülések alapján egyszer történt meg és a tettes védekezett.
A kezeimet a szám elé kapom és nagyon nagy erő kell, hogy vissza tudjam tartani a sírást.
- Bent fogjuk pár napra. Külön szobába kérem a kislányt, így vele lehetnek. Várjanak meg itt, még elintézem a szobát.
A doktornő kiment. Nagy levegőt vettem és a lányom mellé sétáltam. Felültem mellé az ágyra.
- Haragszol rám? – néz rám könnyes szemmel.
- Miért haragudnék rád kincsem. Nagyon szeretlek – megfogom a kezét. Látom, hogy keresi a szavakat.
- Azért mert… mert… nem tudtam megakadályozni,  hogy… tudod – nem tudja kimondani, de tudom, mit akar.
- Nem tehetsz róla kicsim. Sosem tudnék rád haragudni. Ismerlek Elizabeth és tudom, hogy megtettél mindent, hogy ne úgy történjen, ahogy történt.
Az ajtó nyílik és Rick lép be. Lizzie még jobban megszorítja a kezem. Megeresztek a lányom felé egy bíztató mosolyt és odasétálok a férjemhez.
- A doktornő tájékoztatott – mondja, és én csak bólintok – menj, igyál egy kávét. Majd addig itt maradok.
- Biztos? – kapok egy puszit a homlokomra, bólint, én pedig kimegyek. Nem megyek kávézni, itt akarok lenni, ha esetleg Lizzie újra kiborulna. Az ajtó résnyire nyitva van, így mindent hallok.
- Nem kell félned tőlem kicsim. Sosem tudnálak bántani, hisz az apukád vagyok – hallom Rick halk hangját. Lizzie még mindig hallgat. – Te, Emma, Alexis és az anyukád vagytok a legfontosabbak. Sosem bántanálak. Bízz bennem Lizzie. Emlékszel, hogy hívtalak mikor még nagyon kicsi voltál?
Nekem is eszembe jutott az emlék, kb. két éve Lizzie kikérte magának, hogy Rick ne hívja gyöngyömnek, mert a gyöngy kicsi és ő már nem kicsi.
- Nem hívhatnál megint gyöngyömnek? – hallom a lányom hangját. A könnycseppek kiszaladnak a szememből. Halkan nyitok be a vizsgálóba és még több könnycsepp buggyan ki. Rick Lizzie-t öleli.
Kinyitom a szobaajtót és mind a ketten rám néznek. Közelebb megyek és a karjaikba vonnak. Csak öleljük egymást hosszú perceken át. Az ajtó lassan nyílik és Alexis lép be.
- Ohh Lizzie. – gyors léptekkel az ágy mellé lép és már öleli is a lányom. – Annyira féltem. Nagyon büszke vagyok rád. Tudtam, hogy okos kislány vagy.
- Szeretlek Lexi. – Lizzie is öleli Alexis-t.