Befejezés
Ölelem még pár percig, majd eszembe
jut, hogy meg kell tudnom ennek az egésznek a miértjeit. Tudnom kell, hogy Gina
miért tette, amit tett.
- Be kell mennem az őrsre. Le kell zárnom ezt az ügyet. Egyszer és mindenkorra eltűntetem azt a nőt az életünkből – Rick bólint és még egy utolsó búcsú puszit nyomok a kislányunk arcára. Nem akarom őt elengedni, de tudom, hogy most már nem is kell. Amint lezárom az ügyet, együtt hazamegyünk és békében fogjuk őt felnevelni. Beszállok az autómba és az őrsre megyek. Az út szerencsére nem hosszú, nagyjából fél óra alatt ott is vagyok.
- Sziasztok – köszönök a fiúknak és a kihallgató felé indulok.
- Hé! Beckett… Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne – Espo állít meg. Meg kell magyaráznom neki, hogy tudnom kell. Csak válaszokat akarok kapni erre az őrületre.
- Kérlek, Javi… Tudnom kell. Engedd, hogy én hallgassam ki – valami együttérzést látok a szemében. Bólint és én bemegyek. Gina ott ül az asztalnál és igazából megvallva, semmi érzelmet nem látok az arcán. Leülök vele szembe és csak nézem. Várom, hogy megszólaljon, de csak némán hallgat. Bárcsak belelátnék a fejébe. Ha tudnám mi játszódott le benne az elmúlt évek alatt.
- Miért? – kérdezem. Nem kiabálok, de nem is suttogom.
- Mert útállak.
- Ennyi? Az utálat lenne az egyetlen indok? – kételkedem benne, hogy ennyi lenne az egész. Valami azt súgja, hogy annyi keserűség van ebben a nőben, amennyit még sosem láttam.
- Nem – suttogja – Nem csak útállak, testem minden porcikájával a halálodat és a szenvedésedet kívánom. A legjobb ötlet volt elvenni a lányodat tőled, sőt még jobb volt elhitetni, hogy meg is halt. Egy nyomozóhoz képest, elég ostoba vagy Katherine. De elértem, amit a legjobban akartam. Elhagytad Richard-ot. Végig téged hibáztatott. Az pedig, hogy te is ezt tetted, csak a kezemre játszott. A távolból végignéztem, ahogy elfordultok egymástól, majd mikor annyira mélyre süllyedtél az önsajnálatban, elhagytad őt. De van itt még valami Kate! Mikor elmentél, Rick nálam keresett vigaszt. Én ott voltam neki, ment egy rendes feleség. Megvigasztaltam és segítettem neki talpra állni – nem mutatok ki érzelmet. Igaza van. Együtt kellett volna maradnunk, de most már minden rendbe jön. Tudom.
- Gina! Nézd… nem tudom mivel szolgáltam rá a gyűlöletedre, de nagyon sajnálom. Viszont tudnod kell, hogy Rick és én szeretjük egymást. Nem fogom elhagyni és ő sem fog elhagyni engem. A lányunk is velünk marad és senki sem fogja többé bántani a családom. Azt nem hagyom. Gina… az emberrablásért és a gyermekbántalmazásért nagyjából, huszonöt évet fogsz kapni – becsukom az előttem heverő aktát és elégedetten elhagyom a kihallgatót.
- Lefeküdtem vele – megállok, és csak mosolyogni tudok a próbálkozásán.
- Tudom, hogy ez nem igaz – megfordulok, és teljesen nyugodtan beszélek hozzá.
- A hazugságaid nem hatnak rám. Tudom, hogy Rick még akkor is hűséges volt hozzám, mikor nem laktunk együtt – nagyra nyitja a szemét és elhallgat. Kilépek a kihallgatóból és az asztalomhoz megyek.
- Na? Hogy sikerült? – kérdezik a fiúk.
- Egész jól. Megvan minden. Még átadom a bíróságnak az ügyet és már itt sem vagyok.
- Beckett! Hagyd csak. Majd mi megcsináljuk. Most kaptad vissza a lányod. Menj haza.
- Komolyan mondjátok? – mind a ketten bólintanak.
- Köszönöm srácok – odalépek és megölelem őket.
- Menj már – szólal meg Ryan. Felkapom a kabátom és a lift felé megyek. Beszállok, és a kocsimhoz megyek. Bekapcsolom a villogót és a szirénát, majd szélsebesen hazahajtok. Alig várom, hogy a karjaimban tartsam a kislányom. Mikor hazaérek, kinyitom az ajtót és a kislányom felém rohan.
- Mamiiii – kiabál és tornádóként csapódik a karjaimba. Felemelem és megpörgetem a levegőben. Magamhoz szorítom és ölelem. Rick közeledik és ő is megölel.
- Mi történt? – kérdezem a könnyeimmel küszködve.
- Elmagyaráztam neki, hogy mi is történt. A maga kis 4 éves eszével, egész jól megértette, hogy te vagy az anyukája, aki nagyon szereti, én pedig a papa vagyok, aki majd rosszalkodik vele – elmosolyodom és megcsókolom életem szerelmét.
- Szeretlek titeket – a nap további része gyorsan eltelik és eljön az este. Az este, amit oly régen vártam. A kislányunk nyugodtan szuszog az ágyában, mi pedig egymás karjaiban fekszünk az ágyunkban. Ránk telepedik a tökéletes nyugalom és kényelem.
- Most már minden rendben lesz ugye? – kérdezem Ricktől, miközben a mellkasára hajtom a fejem.
- Igen szerelmem. Most már minden a legnagyobb rendben lesz. Senki sem árthat nekünk. Mindig együtt leszünk és mindig számíthatsz rám. Sosem hagylak el téged és a lányunkat – megcsókolom és most hosszú idő óta, nyugalommal hajtom álomra a fejem. Most végre érzem, hogy az életem helyreállt és minden tökéletes. Itt van egy csodálatos férfi, aki szeret és aki mellettem marad örökre. Itt van a tökéletes kislányom, akit szeretek és védelmezek, amíg csak élek. Most már lehet mondani, hogy az életem tökéletes.
- Be kell mennem az őrsre. Le kell zárnom ezt az ügyet. Egyszer és mindenkorra eltűntetem azt a nőt az életünkből – Rick bólint és még egy utolsó búcsú puszit nyomok a kislányunk arcára. Nem akarom őt elengedni, de tudom, hogy most már nem is kell. Amint lezárom az ügyet, együtt hazamegyünk és békében fogjuk őt felnevelni. Beszállok az autómba és az őrsre megyek. Az út szerencsére nem hosszú, nagyjából fél óra alatt ott is vagyok.
- Sziasztok – köszönök a fiúknak és a kihallgató felé indulok.
- Hé! Beckett… Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne – Espo állít meg. Meg kell magyaráznom neki, hogy tudnom kell. Csak válaszokat akarok kapni erre az őrületre.
- Kérlek, Javi… Tudnom kell. Engedd, hogy én hallgassam ki – valami együttérzést látok a szemében. Bólint és én bemegyek. Gina ott ül az asztalnál és igazából megvallva, semmi érzelmet nem látok az arcán. Leülök vele szembe és csak nézem. Várom, hogy megszólaljon, de csak némán hallgat. Bárcsak belelátnék a fejébe. Ha tudnám mi játszódott le benne az elmúlt évek alatt.
- Miért? – kérdezem. Nem kiabálok, de nem is suttogom.
- Mert útállak.
- Ennyi? Az utálat lenne az egyetlen indok? – kételkedem benne, hogy ennyi lenne az egész. Valami azt súgja, hogy annyi keserűség van ebben a nőben, amennyit még sosem láttam.
- Nem – suttogja – Nem csak útállak, testem minden porcikájával a halálodat és a szenvedésedet kívánom. A legjobb ötlet volt elvenni a lányodat tőled, sőt még jobb volt elhitetni, hogy meg is halt. Egy nyomozóhoz képest, elég ostoba vagy Katherine. De elértem, amit a legjobban akartam. Elhagytad Richard-ot. Végig téged hibáztatott. Az pedig, hogy te is ezt tetted, csak a kezemre játszott. A távolból végignéztem, ahogy elfordultok egymástól, majd mikor annyira mélyre süllyedtél az önsajnálatban, elhagytad őt. De van itt még valami Kate! Mikor elmentél, Rick nálam keresett vigaszt. Én ott voltam neki, ment egy rendes feleség. Megvigasztaltam és segítettem neki talpra állni – nem mutatok ki érzelmet. Igaza van. Együtt kellett volna maradnunk, de most már minden rendbe jön. Tudom.
- Gina! Nézd… nem tudom mivel szolgáltam rá a gyűlöletedre, de nagyon sajnálom. Viszont tudnod kell, hogy Rick és én szeretjük egymást. Nem fogom elhagyni és ő sem fog elhagyni engem. A lányunk is velünk marad és senki sem fogja többé bántani a családom. Azt nem hagyom. Gina… az emberrablásért és a gyermekbántalmazásért nagyjából, huszonöt évet fogsz kapni – becsukom az előttem heverő aktát és elégedetten elhagyom a kihallgatót.
- Lefeküdtem vele – megállok, és csak mosolyogni tudok a próbálkozásán.
- Tudom, hogy ez nem igaz – megfordulok, és teljesen nyugodtan beszélek hozzá.
- A hazugságaid nem hatnak rám. Tudom, hogy Rick még akkor is hűséges volt hozzám, mikor nem laktunk együtt – nagyra nyitja a szemét és elhallgat. Kilépek a kihallgatóból és az asztalomhoz megyek.
- Na? Hogy sikerült? – kérdezik a fiúk.
- Egész jól. Megvan minden. Még átadom a bíróságnak az ügyet és már itt sem vagyok.
- Beckett! Hagyd csak. Majd mi megcsináljuk. Most kaptad vissza a lányod. Menj haza.
- Komolyan mondjátok? – mind a ketten bólintanak.
- Köszönöm srácok – odalépek és megölelem őket.
- Menj már – szólal meg Ryan. Felkapom a kabátom és a lift felé megyek. Beszállok, és a kocsimhoz megyek. Bekapcsolom a villogót és a szirénát, majd szélsebesen hazahajtok. Alig várom, hogy a karjaimban tartsam a kislányom. Mikor hazaérek, kinyitom az ajtót és a kislányom felém rohan.
- Mamiiii – kiabál és tornádóként csapódik a karjaimba. Felemelem és megpörgetem a levegőben. Magamhoz szorítom és ölelem. Rick közeledik és ő is megölel.
- Mi történt? – kérdezem a könnyeimmel küszködve.
- Elmagyaráztam neki, hogy mi is történt. A maga kis 4 éves eszével, egész jól megértette, hogy te vagy az anyukája, aki nagyon szereti, én pedig a papa vagyok, aki majd rosszalkodik vele – elmosolyodom és megcsókolom életem szerelmét.
- Szeretlek titeket – a nap további része gyorsan eltelik és eljön az este. Az este, amit oly régen vártam. A kislányunk nyugodtan szuszog az ágyában, mi pedig egymás karjaiban fekszünk az ágyunkban. Ránk telepedik a tökéletes nyugalom és kényelem.
- Most már minden rendben lesz ugye? – kérdezem Ricktől, miközben a mellkasára hajtom a fejem.
- Igen szerelmem. Most már minden a legnagyobb rendben lesz. Senki sem árthat nekünk. Mindig együtt leszünk és mindig számíthatsz rám. Sosem hagylak el téged és a lányunkat – megcsókolom és most hosszú idő óta, nyugalommal hajtom álomra a fejem. Most végre érzem, hogy az életem helyreállt és minden tökéletes. Itt van egy csodálatos férfi, aki szeret és aki mellettem marad örökre. Itt van a tökéletes kislányom, akit szeretek és védelmezek, amíg csak élek. Most már lehet mondani, hogy az életem tökéletes.
Holnap, amikor fölkel a nap, mondjuk el magunkban: úgy tekintek erre a napra, mintha életem első napja lenne. A családom tagjait csodálkozással szemlélem - és örömmel, mert felfedezem, hogy mellettem vannak, s némán osztoznak velem a szeretetben, amiről annyi szó esik, de oly kevesen értik.
A családban megtanuljuk értékelni az embereket attól függetlenül, hogy hogyan néznek ki, vagy mit tudnak értünk tenni. Megtanulunk a belsőnkből szeretni.
