Az álca 7.rész

- Holnap este már átköthetik. Két hét múlva pedig jöjjenek vissza varratszedésre. Jó lenne, ha vízbe kesztyűvel nyúlna, nem ázhat fel a seb.
- Rendben, vigyázunk – válaszol helyettem Rick – Viszontlátásra.
- Haza akarok menni – szólalok meg a hosszú hallgatás után.
- Menjünk – homlokon puszil, és hazafelé vesszük az irányt. Ismét csendben vagyunk. A kezeim fájnak. Hazaérünk, és a kanapéra ülök. Csak nézek magam elé. Nem tudok megszólalni. Nem megy.
- Meg fogják találni. Biztos vagyok benne – ölel magához a férjem és én zokogni kezdek, megállíthatatlanul. Hosszú percek telnek el, mire a könnyeim elapadnak.
- Most mit mondjak Emmának? – nézek tanácstalanul Rickre.

- Jobb lesz, ha egyelőre semmit sem mondunk neki. Egyedül hagyhatlak egy kicsit? Elmegyek Emmáért Lanie-hez.
- Persze minden rendben lesz. Vigyázz magatokra.
Figyelem, ahogy kilép az ajtón. Képtelen vagyok bármit is csinálni. A kezem is fáj és az érzelmek teljesen megbénítanak. A telefonom csörgése térít magamhoz. A hívó ismeretlen.
- Castle – szólok bele a jól ismert módon.

- Mi a francot képzelt arról, hogy belekontárkodik a nyomozásomba! – ordít bele egy hang és pillanatok alatt leesik, hogy Cortez a hívó.

Szó nélkül teszem le a telefont. Dühít ez a mitugrász semmirekellő nyomozó. Csak állandóan fontoskodik, de semmit sem halad. Felpattanok, bezárom az ajtót, fogok egy taxit az utcán és máris a kapitányság felé tartok. A taxis a jelvényem felmutatása után a rövidebb úton megy. Nem szoktam a jelvényemet bevetni hétköznapi esetekben, de most nagyon dühös vagyok Cortezre. Fizetek a taxisnak és máris befelé rohanok. Amint az asztalokhoz érek, az FBI-os újra nekem esik.
- Maga normális? Belekontárkodott az ügyembe! – ordít velem a férfi.
- Ide figyeljen Cortez! Átadtam magának a nyomozást szó nélkül, mégsem haladt vele semmit! – most már magamból kikelve.
- Akkor sem tűröm el, hogy önkéntes akciókat szervezzen! – kiabált még mindig.
- Ide figyeljen maga idióta segfej! Ez még mindig a mi őrsünk és közünk van az ügyhöz, úgyhogy szálljon le a… - nem tudom befejezni a mondatot, mert egy vékony hang megállít.
- Mami ne kiabálj – néz rám a lányom.
- Emma maradj ki ebből! – kiálltok rá dühösen. Ijedten néz rám, szája sírásra görbül és máris apja lábai mögé szalad. Istenem mit tettem! Soha egyetlen egyszer sem kiabáltam rá a lányaimra. A düh egyszerűen elhatalmasodott rajtam. Dermedten állok a kapitányság közepén és figyelem, ahogy Rick a pityergő lányunk elé guggol és mond neki valamit.  Emma csak bólogat, az apja pedig letörli a kis arcáról a könnycseppeket. A lányom most utál és fél tőlem. Mit tettem? A mosdó felé sétálok, de Rick megállít.
- Hova mész? – nem vádaskodik, inkább féltést hallok.
- Rákiabáltam Rick. Soha, egyetlen egyszer sem kiabáltam egyikükkel sem. A lányom most utál és fél tőlem – a hangom remeg a visszatartott könnyektől.
- Nem utál. Az anyja vagy – magához húz és szorosan ölel magához. Valaki megrántja a felsőm. Lenézek és Emma áll mellettem.
- Apa azt mondta nem haragszol rám, csak egy kicsit ideges vagy – néz rám őszinte tekintettel – Hiányzik Lizzie igaz? Nekem is.
- Ne haragudj a mamira kicsim. Nagyon, nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek mami – öleli át a nyakamat olyan szorosan, hogy szinte megfolyt.
- Menjünk inkább haza – szólal meg Rick. Nem engedem el a kislányom, inkább, úgy ahogy van, felemelem, még akkor is, ha a tenyereim őrjítő módon fájnak, és kifelé sétálunk. Most hátra ülök Emma mellé, és nem hagyom, hogy azt higgye, rá haragudtam. Nagyon mar a bűntudat.
- Játszassz velem mami? – néz rám a kislányom és némán utána megyek.
- A maminak most pihennie kell tündérkém, de megígérem, hogy holnap kimegyünk a parkba és játszunk egy nagyot. – Rick leveszi az ellentmondás terhét a vállamról. A fürdőszoba felé megyek és becsukom az ajtót. Kinyitom a csapot és hagyom, hogy a víz megtöltse a kádat. Leveszem a ruhámat és a nagyalakos tükör elé állok. Teljesen meztelen vagyok. Csak nézem magam a tükörben. Sokat fogytam az elmúlt hetek alatt. A sok idegeskedés és a gyász, nem segíti elő az egészséges életmódot. A szemem sötét. Megváltozott. Eddig zöld volt, és csillogó. Most viszont… Hirtelen egy kéz csúszik át a derekamon és a hasamon landol.
- Jesszus… Hogy jöttél be? – nagyon megijedek, pedig tudom, hogy nincs itthon más rajtunk kívül.
- Az ajtón. – lehunyom a szemem és egy halvány mosoly tűnik fel az arcomon. Rick az egyetlen ember, aki minden helyzetben megtud nevettetni. Szembe fordulok vele és a kezemet a nyaka köré fonom. Az arcomat a nyakába temetem. Érzem, hogy a könnyeim a pólóját nedvesítik.
- Gyere. Fürödjünk. – suttogja és ő is levetkőzik. Bemászunk a kádba és csendben fekszünk egymás mellett. Nem beszélgetünk. A habos víz teljesen ellepi a testünket. Mélyeket lélegzünk. Megfordulok és megcsókolom a férjemet. El akarok veszni az ölelésében.
- Megtaláljuk. Ígérem. – suttog a fülembe és egy könnycsepp csúszik ki a szememből.
- Tudom…- nem futja többre. Kiszállunk a kádból és a hálószoba felé megyünk. Bebújunk az ágyba és egymás ölelésében alszunk el.
Reggel már korán fent vagyok. Rick még alszik. Este később aludt el, mint én. A könnyeim elringattak, de arról fogalmam sincs, hogy ő mikor merült álomba. Egy bögre kávét veszek magamhoz és leülök az ebédlő asztalhoz. Egyedül vagyok. Ez most jó érzés. Tisztáznom kell a gondolataimat. Két kis talpacska dübörög le a lépcsőn, és a nyugalmam darabokra törik. Még mielőtt leérne belekortyolok a kávémba. Vagyis kortyolnák, ha az illatától nem kapna el a hányinger. Gyorsan leteszem a bögrét, minél messzebb magamtól és megpróbálom megnyugtatni felkavarodott gyomromat. A kis tipegőm is odaér hozzám és az ölembe veti magát.
- Szia angyalom. Jól aludtál? – kérdezem a kis tipegőmet és ő bólogat. Szerencsére, már nyoma sincs a tegnapi dolognak. Teljesen nyugodt és ez engem is megnyugtat a helyzethez képest.
- Éhes vagyok. – szólal meg Emma. Felállok és a konyhába sétálok.
- Mit kérsz reggelire? – kérdezem a kislányomat és ő csak megrántja a vállát. – Tojásrántotta jó lesz?
- Remek. – válaszol Rick, mikor lefelé jön a lépcsőn. Kiveszek egy serpenyőt a szekrényből és a gázra teszem. Beleütök három tojást. Rick jön a hátam mögé és átölel. Az új parfümje van rajta. Én vettem neki az évfordulónkra. Akkor még jobb illata volt. Te jó ég. Ez szörnyen büdös. Hánynom kell tőle. Kibontom magam Rick öleléséből és a mosdó felé szaladok. A WC fölé térdelek és kiadom magamból a tegnapi vacsorát. Nem értem. Biztos a sok izgalom tette.