Egy új élet 11.rész

ALWAYS :D

- Ez gyönyörű. – szólal meg áhítatos hangon. Még sosem láttam ilyennek. Látom, hogy a saját kezére néz, és ott is megpillantja a gyűrűt, amit apától kapott bő másfél éve.
Felemelem a tekintetét, és a szemébe nézek.

- Sosem foglak elhagyni. Annyi mindent köszönhetek neked. Sosem fogom tudni meghálálni. Nagyon szeretlek. – suttogom, és a nyakába borulok, és ő is szorosan ölel, majd érzem, hogy könnyek folynak végig az arcán. A vacsora nemsokára kész is van, és mind asztalhoz ülünk. Vacsora után, mi elköszönünk, és hazafelé indulunk. Mire hazaérünk a kicsik már alszanak, és Taylor is nagyon fáradt.
- Köszönöm, hogy vigyáztál rájuk Taylor. – veregeti meg Jason az izmos férfi hátát.
- Semmiség uram. Van még valamire szüksége, vagy elmehetek aludni? – kérdezi Taylor. Mindig meglep az udvariassága.
- Nem Taylor, köszönöm. – adja a rövid választ Jason.
- Elmegyek fürödni. – szólok oda Jasonnek, és ő csak bólint. Felmegyek a lépcsőn, és a fürdő felé veszem az irányt. Megnyitom a csapot, és hagyom, hogy a nagy kád megteljen jó forró, habos vízzel. Leveszem a ruhámat, és belefekszem a kádba. Nyakig. Ez a kád, még két embernek is túl nagy. Becsukom a szemem, és próbálom kiüríteni a gondolataimat. Nem akarok Jessicára gondolni, sem Olgáékra, sem a többi nehéz körülményre. Nemsokára férjhez megyek, és ez mosolyt csal az arcomra. Hirtelen azt veszem észre, hogy a kádban a víz elkezd mozogni. Majd egy kar simít végig a hasamon.
- Azt mondtam, hogy fürödni szeretnék. – a hangom lágy. A szemem még mindig csukva van.
- Igen, de nem kötötted ki, hogy egyedül. – kihallom a pimasz mosolyt a hangjából. Megfordulok, és a fejemet a mellkasára hajtom. A kezeivel átkulcsolja a hasam, és az arcát a nyakamba temeti.
- Boldog vagy? – suttogja. Ez egy buta kérdés.
- Persze, hogy az vagyok. Nem is lehetnék boldogabb. – válaszolom, majd egy csókot kapok a nyakamra. Hátrafordítom a fejem, ameddig csak tudom, és adok egy csókot szerelmem ajkára.
- Én kiszállok. – jelentem ki, és már ki is pattantam a kádból. Jason elkapja a kezem, és nem szólal meg. Nem tudom, hogy mire vár. Lassan beszédre nyitja a száját, és végre megszólal.
- Szeretlek. – suttogja. Úgy néz rám, mint aki mindjárt felfal a szemével. Hihetetlen vágy ég a szemében, és tudom, hogy engem akar. Nem tudok megszólalni. Elmosolyodom, és magamra terítem a törölközőt. A hálószoba felé megyek, és magamra húzok egy bugyit, és egy jó bő pólót. Megjelenik az ajtóban és csak egy törölköző van a derekára csavarva. A vízcseppek végigperegnek kidolgozott felsőtestén. Szívdöglesztő látvány, de még mindig nem moccanok.

- Ez az én Liv-em – suttogja alig halhatóan és egyre közelebb jön. Kezét egyből a combomra rakja, és felfelé csúszik a tenyere.

- Ezt… hogy… érted? – mondatom és légzésem is akadozik. Nagyon jól tudja, hol kell megérintenie, hogy teljesen eluralkodjon rajtam a vágy.

- Nagyon szexi vagy mikor bő póló van rajtad – suttogja és a következő pillanatban már is egy szenvedélyes csókkal zárja le beszélgetésünket. Szenvedélyesek és hevesek vagyunk mindketten. Hagyom, hogy ő legyen az uralkodó fél. Gyors ritmust diktál, és csakhamar elborít minket a mámoros érzés.

- Megígértem, hogy behajtom – mosolyodik el és még mindig gyorsan szedi a levegőt. Csak egy apró csókot adok és elmosolyodok, mikor eszembe jut, hogy mit mondott a tengerparton. Óvatosan megérintem az arcán lévő piros foltot, amit apu hagyott.

- Fáj?

- Nem. Érted megérte – ad egy csókot a homlokomra és még jobban magához húz, aztán az álom mindkettőnket utolért.

Reggel a telefonom kitartó sivítozására tértem magamhoz. Nagy nehezen elértem a telefonom.

- Cavanaugh – szólok bele álmosan.

- Elvesz? – Alexis szó szerint belesikított a telefonba.
- Alexis, tudod te hány óra van? – szólalok meg, miután abbahagyja a sikítozást. Rá sem ismerek, még ilyet sose csinált. Jason mozgolódni kezd mellettem, aztán átkarolja a derekamat és a hátamnak fekteti a fejét. Valószínűleg már vissza is aludt.

- Én már fent vagyok. Szóval, hallani akarok mindent – kíváncsiskodik izgatottan.

- Mindent? – mosolygok a készülékbe és a húgom már javít is.

- Na jó, mindent azért nem. Nála vagy?

- Igen, és itt alszik mellettem – szólalok meg és Jason már álmosan helyesbít is.

- Tévedés, már nem alszok.

- Bocs, már nem alszik. Szóval Lexi, tengerpart, naplemente, gyűrű, fél térdre ereszkedés, mosoly, könny és egy igen. Megfelel?

- Liv, most mért vagy ilyen? – kérdezi meglepetten.

- Alexis, álmos vagyok. Tudod mit, ha hazajössz, elmesélek mindent, aztán segíthetsz ruhát keresni, meg ilyenek – engesztelem ki és rájövök, hogy mennyire kibírhatatlan tudok lenni álmosan.

- Rendben. Bocs a korai ébresztés miatt.

- Semmi baj Lexi. Szeretlek, szia – köszönök el.

- Én is szeretlek, szia – és már bontottuk is a vonalat. Álmosan zuhantam vissza az előbbi helyemre. Nagyjából, tíz percet pihenek, mert Lory ront be a szobába sikítozva.
- Lory… Lory kicsim mi a baj? – szólalok meg, mert Jason beszédképtelen állapotban van.
- Rosszat álmodtam. – annyira aranyos. Közénk fektetem, és a fejét a szívemhez szorítom. Megpróbálom visszaaltatni. Nagy nehezen sikerül is. Nagyjából, egy óra múlva Joshep ront be a szobába, és nagyon megijedek. Erre Jason is felijed.
- Édesem jól vagy? – én csak bólintok, és a kezemet a mellkasomhoz szorítom.
- Mi a baj kisfiam? – kérdezi Jason.
- Lory áruló. – mind a ketten értetlenül nézünk az ajtóban álló kis lurkóra.
- Miért? – teszem fel én elsőnek a kérdést.
- Mert kiterveltük, hogy veled alszunk, és úgy volt, hogy Lory jön először, és majd jelez nekem. De nem így volt. Én elvesztegettem egy csomó időt. Én is veled akarok aludni. – mind a ketten a két kis huncut gyereket vizslatjuk.
- Lory. Igaz ez? Nem is álmodtál rosszat? – a kislány csak bólogat, és elszégyelli magát. Hirtelen átkarolja a nyakam. Joshep is felugrik az ágyra. – Én csak a mamival akartam aludni. – zokogja a nyakamba Lory, és úgy érzem, hogy megszakad a szívem…

- Gyerünk rosszcsontok, mars, felöltözni. Anyátokkal mindjárt megyünk – szólalt meg Jason én pedig a meglepődöttségtől szinte megszólalni sem tudok. Most elsősőr mondta ezt és olyan… Könnycseppek buggyannak ki a szememből és Jason nem érti miért.

- Minden rendben? – ölel át és magához húz.

- Persze, csak amit mondtál… Tudod sosem gondoltam volna, hogy valaha boldog lehetek. És ott vannak anyáék, itt vagy nekem te és a gyerekek, és ez fantasztikus érzés, tudni, hogy igazi családod van – vallok színt, ő pedig szeretett teljesen megcsókol. 

- Jobb, ha megyünk, mielőtt palacsinta masszás lesz a konyha – terelem el a témát, és már öltözök is. Nem tudok róla, hogy ma készülnénk valahova, így lazára veszem. Egy snassz farmert veszek fel és egy egyszerű felsőt. A hajamat is csak lófarokba kötöm, és mire leérek a konyhába Jason már a gyerekeknek ad reggelit és a tea is kész. Hát igen, szép lassan rászoktattam mindenkit a teára. Kivéve apát.

- Mehetünk játszani? – kérdezik kórusban. ÉN az apjukra nézek, ő pedig bólint, és már el is rohannak.

- KI kéne tűzni az időpontot – szólal meg Jason és nekem egy pillanatra megáll, a kezem miközben lepakolom az asztalt – Gyere ide – int felém és az ölébe húz.

- Miért érzem úgy, hogy nem sokáig leszek a menyasszonyod? – kérdezem mosolyogva és szemben ülök vele az ölébe. Átkarolom a nyakát és figyelem, amit mond.

- Azt akarom, hogy minél előbb feleségül vehesselek. Mit szólnál augusztus 5.-éhez?

- Augusztus 5? – lepődök meg – Jason, az kevesebb, mint két hónap.

- Ugyan kicsim, menni fog. Tarthatnánk itt, hisz elég nagy az udvar, így a hely máris le van tudva. és még egy hétig szabadságon vagyunk. És én is segítek és a családod is – magyarázza és én nem értem miért van az, hogy nem tudok neki ellenállni.

- Akkor augusztus 5 – mosolyodok el és éppen megcsókolni készülöm, mikor megszólal a csengő. Sóhajtok egyet és lemászok szerelmem öléből. Látom, hogy még túl kényelmesen ül, így inkább én nyitok ajtót. Meglepődök, mikor Anya, Alexis és nagyobbik húgom kezében a kisebbik húgom. 

- Liv – ugrik a nyakamba Lexi miután letette Diana-t én pedig boldogan ölelem magamhoz.

- Odi – csimpaszkodik a lábamra Diana. Ma túl sokan tolonganak értem. Őt is megölelem, aztán anyát is. A nappaliba sétálunk, és a kanapéra ülünk. Jason is csatlakozik hozzánk, Diana pedig körülöttünk játszik a szőnyegen.

- Van már dátumotok? – kérdezi meg Lexi.

- Augusztus 5 – jelentem ki nemes egyszerűséggel, miközben kezembe veszem a játék babát, amit a kis tökmagom felém nyújt.

- Diana – szalad le Lory a lépcsőn – feljöhet játszani? – néz ránk és már kézen is fogja a kicsit és a lépcső felé totyognak.