Egy új élet 15.rész

ALWAYS... :D Sosem tennék olyat. Mindig veled, sose nélküled... :D XD

A vacsora után, anya feláll, és megkocogtatja a poharat.
- Egy kis figyelmet kérnék. El szeretném mondani az első köszöntőt. Mikor Liv a családba került, nem volt könnyű dolga. Liv egész életében, elég sokat szenvedett. Mikor megismerte Jasont, újra gyúlt a fény a szemében, amit ezelőtt, csak ritka alkalmakkor láttam, most viszont minden nap, minden egyes percében látom. Tudom, hogy Jason nagyon boldoggá teszi a lányomat, és azt is tudom, hogy nagyszerű anyja lesz az ikreknek. Emeljük most poharunkat az ifjú párra, és a boldog jövőjükre. – meghatnak anya szavai. Felállok, és megölelem.
- Köszönöm. – suttogom, miközben megölelem.
- Mindig. – suttogja vissza, és egy puszit kapok a homlokomra. Visszaülök a helyemre, és érzem, hogy Jason keze, a combomon vándorol felfelé. Hirtelen odakapok, és megállítom a kezét, mielőtt valami olyasmi történne, ami igen kínos lenne mindkettőnknek. Markolom a kezét, és közelebb hajolok hozzá, és a fülébe súgok.
- Ezt sajnos estére kell halasztanunk. – mosolygok a mondat közepébe, és egy hosszú hitvesi csókot adok neki.
- Ez tényleg sajnálatos. – mormolja a csókba.

A násznép elkezd táncolni, így van egy kis időnk, hogy kettesben sétáljunk egyet a birtokon. Nagyon szeretek a birtokon sétálni. Hatalmas, és még mindig van olyan része, amit nem láttam. De úgy vélem, hogy most már lesz elég időm bejárni vele az egészet. Elindulunk a sátor kijárata felé, de anya megállít minket.
- Csinálhatnék rólatok pár képet? – úgy kérdezi, mintha valami rosszat mondott volna. Kicsit összehúzom a szemöldököm.
- Hát persze. – adom az egyszerű választ. És látom, hogy mekkora mosoly terül el az arcán. Mindig boldoggá tesz, ha látom mosolyogni. Kifelé indulunk a sátorból. Nem tudom, hogy hova megyünk. Jason vezet. Úgy ismeri a birtokot, mint a tenyerét. A bejárat közelébe érünk, egy hatalmas fűzfához. Jasonnel a fa alá állunk, és ő megölel engem, miközben anya lefényképez. Csinál néhány képet, mikor hirtelen az arcom megmerevedik, és a levegő bennakad.
- Liv… Kicsim… Liv. – hallom, hogy anya szólongat, de nem bírok válaszolni, csak meredek a távolba.
- Itt vannak. – végül kinyögöm, és mindketten a kapu felé fordulnak. Olgáék jönnek éppen befelé, és én kezdem visszanyerni a lélekjelenlétemet. Látom, hogy felénk közelednek. Hárman állunk egymás mellett. Egyik kezemmel Jasont fogom, a másik kezemet, pedig óvatosa, és láthatatlanul anya tenyerébe csúsztatom. Most szükségem van mindkettejükre.
- Áh. Hát itt vagy Jason. – hallom, ahogy belekezd a rikácsolásba. Mikor közelebb érnek, végigmér anyán,  majd rám néz.
- Hát elvetted azt a… Nem is tudom minek nevezzem ezt a kurvát. – érzem, hogy anya neki akar menni, de mivel fogom a kezét, csak erősítek a szorításon, és ő nem mozdul.
- Anya, ők itt Jason szülei. – találom meg halkan a hangomat.
- Áh. Szóval ő az új anyád. Akkor már mindent értek. Nem csodálom, hogy az előző meghalt. Ilyen gyerek mellett, én is öngyilkos lettem volna. – most szakad el nálam a cérna, de most anya akadályozza meg, hogy valami hülyeséget tegyek. Elengedi a kezem, és közelebb lép Olgához.
- Na Idefigyeljen. Látja ezt? – valahonnan a semmiből anya előhúzza a szolgálati fegyverét, és Olga orra alá tartja. – Ez a fegyverem.
- És ezt látja? – ugyanarról a helyről előkerül egy bilincs is. – Ez pedig egy bilincs. Én pedig New York legjobb gyilkossági nyomozója vagyok. Egy perc alatt börtönbe dughatom magát. Megértette?
- És mi lenne a vád? – rikácsolja Olga. Anya a kihallgatóban sem viseli el a feleselést, nemhogy az életben. Apát is mindig lekiabálja, ha visszaszól.
- Óóó. Azt könnyű megoldani. Mondjuk Rágalmazás? Megfelel? Vagy inkább egy rendőr ellen elkövetett bűntett, amellyel az életét sodorta veszélybe? Választhat. Gondolom ismeri a jogait. Jogában áll hallgatni, szóval kussoljon. – Olga szólni akar, de inkább nem teszi. Anya nagyon meggyőző tud lenni. Nem hiába ő a legjobb. Még mindig dermedten állok, és az arcom falfehér. Anya megfordul, és azonnal elém lép.
- Liv kicsim. Nézz rám. – felemeli a fejem, hogy a szemébe nézhessek. Az arcom hideg, és fehér. – Liv. Figyelj ide. Lélegezz. Liv, vegyél levegőt. Kérlek. Ne hagyd, hogy ezt elrontsák. Jason az anyja után rohan, de most meg is értem. És különben sem szeretném, hogy a legboldogabb napon az életemben így lásson. Hirtelen észhez kapok, és egy hatalmas levegőt veszek. A lendület anya karjába vet.
- Sss semmi baj. Ez az lélegezz. Már minden rendben. – a hangja megnyugtat, és most már elhiszem, hogy vége van…
 - Itt vagyok szívem – jelent meg újra Jason és átvett anyától. – Most már minden rendben lesz. Itt vagyok.

Idő kellett mire megnyugodtam, és egy rövidebb séta után vissza is mentünk a vendégek közé. Hála anyának és Jason-nek már megnyugodtam, és nem hagyom, hogy bárki tönkretegye a napomat. Le se tudok ülni, apa már rögtön felkér táncolni, és Jason sem marad táncpartner nélkül. Felkapja Diana-t és vele táncol, aztán pedig Lory-val és Joshep is kitúrja apát. Rengeteg mindenkivel kellett táncolnom, és szinte már teljesen kimerültem mikor Végre a férjemmel is táncolhattam. Férjemmel. Olyan furcsa, de olyan jó kimondani.

- A férjem vagy – jelentem ki mosolyogva, miközben szorosan hozzábújok és lágyan ringatózunk a zenére.

- Remélem boldog vagy – suttogja a fülembe és egy apró csókot lop.

- Nagyon boldog.

Most kezdem érezni a sok tánc hatását. A lábam is fáj és egy kicsit már szédülök.

- Jason, nem ülhetnénk le? Nagyon elfáradtam – szólalok meg, ő pedig kézen fogva a székeinkhez vezet. Alig ülünk le máris Lory jelenik meg kézen fogva, a kisebbik húgommal.

- Ide akart jönni hozzád – szólal meg a kis szöszke.

- Odi – nyújtja felém a kezeit, én pedig gyorsan az ölembe kapom. Jutalmam egy gyöngyöző kacagás lett. Látom, hogy a férjem elmélyülten néz, és tudom, mire gondol. Bárcsak a közös gyerekünket dajkálhatnám.

- Hol hagytad a bátyádat – ülteti Jason az ölébe Lory-t.

- Kate nénivel táncol – jelenti ki nemes egyszerűséggel és egy nagyot ásít. A táncparkett felé nézek és valóban Joshep táncol, de már nem anyával hanem Lexivel. Végülis, nem lehet elég korán kezdeni. Anya már apához bújva táncol. Annyira szeretem őket ilyenkor figyelni. Csak úgy süt róluk a szerelem és ez mindig új erővel tölt el. Apa, rettentő módon vigyáz anyára és túlságosan is félti. Ebből néha túl nagy viták kavarodnak, hisz anya is egy makacs ember, de utána annál jobb látni, hogy újra kibékültek.

Hajnalban még mindig sok vendég volt. Nem gondoltuk volna, hogy ennyire elhúzódik. Most már egy elegáns koktélruhára cseréltem a menyasszonyi ruhámat. A bőröndöm odafent a szobámba tárva nyitva és még semmi nincs elpakolva, épp úgy, mint Jason-nek, pedig lassan indulnunk kell a reptérre. Az ikrek és Diana már az igazak álmát alusszák miután a kezeinkben elaludtak, felvittük őket a szobákba.

- Ha nem pakolunk össze, lekéssük a repülőt – jött oda mellém Jason, miközben Martha nagyival beszélgettem.

- Menjetek csak aranyom. Én keresek valami jó fogást – és már hátat is fordított nekünk. Hiába a nagyi nem fog megváltozni. Felmentünk a szobába és gyors sebességgel kezdtünk neki a pakolásnak. Pontosabban lassan haladtunk, mert ha Jason-ön múlt volna, szinte semmi ruhát nem pakolunk. Jason levitte a bőröndöket, én pedig a gyerek szobák felé indultam. Nézem, ahogyan Joshep mélyen szuszog. Egy puszit adok a feje búbjára és megigazítom a takarót. Két hétig nem látom őket. Azt hiszem nagyon fognak hiányozni. Átsétálok Lory szobájába, ahol Diana is alszik a hordozható mobil ágyban. Ott is mindkét lánytól ’elköszönök’ és csak nézem őket a félhomályban, ahogy alszanak. Két kéz fonódik a derekamra, és egy csók landol a nyakamon.

- Lassan indulnunk kell.

- Hiányozni fognak – suttogom vissza, közben pedig becsukom magunk mögött az ajtót.

- Nekem is, de ez a két hét csak a mienk. És minden egyes percét élvezni akarom.

- Szeretlek Jason – csókolom meg a lépcső alján észre sem véve, hogy a többiek már az ajtóban állnak.

- Én is szeretlek.

Gyorsan elköszöntünk anyáéktól, a nagyitól, Lexi-től és Jamestől és a feleségétől is aztán már úton is voltunk a reptér felé. Taylor udvariasan elköszönt tőlünk és mi már is a terminál felé indultunk. Itt vált csak világossá számomra, hova is megyünk nászútra.

- Barbadossra megyünk? – nézek rá meglepetten.

- Bizony, és nagyon klassz lesz.

A repülőút alatt végig aludtunk. Kimerített az esküvő mindkettőnket. Csak arra ébredtünk fel, mikor a hangosbemondóban megkértek minket kapcsoljuk be az öveket.