- De hisz az mindjárt itt van –
lepődik meg anya, amit meg is értek.
- Azt akarom, hogy minél előbb
mondhassam azt, hogy a feleségem – néz rám és már el is pirulok. Hozzászoktam a
bókjaihoz, de nem mások előtt.
- De szükségem van a
segítségetekre. Abban már megegyeztünk, hogy itt lesz, így a hely le van tudva.
- Persze, hogy segítünk – ölel
meg Alexis és egy jót nevetünk.
- Anya, szeretném, ha te lennél
a tanúm – nézek rá és várom a választ, és meg is kapom, néhány könnycsepp
kíséretében és egy hatalmas öleléssel.
- Persze, hogy leszek a tanúd
kicsim – simogatja meg az arcom.
- És azt szeretném, ha Alexis,
Diana és Lory lenne a koszorúslányom – magyarázom lelkesen.
Még beszélgettünk egy kicsit,
szervezgettünk, aztán anyáék haza indultak.
- Sok minden vár még ránk –
nyúlok el a kanapén és belegondolok, hogy mennyi mindent kell még leszervezni.
A vacsorát, tortát, italszállítás, díszítés, ruhák, meghívók. Azt hiszem,
rendesen ki leszünk, merülve mire az oltárhoz tudunk állni majd. Mellém ül, és
nagyon vizslat. Valamit mondani akar és tudom, hogy nem fog nekem tetszeni.
- El kéne mondanunk anyáméknak
is – jelenti ki és megfogja a kezemet.
- Menj, de én itthon maradok a
srácokkal – jelentem ki és befelé fordulok a kanapé háttámlájához, így háttal
maradva Jason-nek.
- Kicsim. Tudod, hogy ezt muszáj – simítja meg a vállam
és most már felé fordulok.
- Tönkre fogják tenni Jason.
Mindent tönkre fognak tenni a szüleid addig nem fognak nyugodni, amíg én le nem
lépek – nem akartam kiabálni, de mire végigmondtam a hangomat már megemeltem.
Rögtön észre is vettem és már lesütöttem a szemem. Felpattantam a kanapéról és
kifelé bámultam a nagy ablakon. Kezét a derekamra csúsztatta és megfordított.
Fejemet megemelte, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Ez az, amit soha nem engedek meg. Szeretlek, és nem
fognak tudni szétszedni minket, de muszáj tudniuk az esküvőről. Csak odamegyünk
és elmondjuk. Aztán már nem érdekel, ha nem jönnek majd el. Életünk legszebb
napját nem teszik tönkre – mondta, aztán pedig megcsókolt és magához húzott. Be
kell látnom, hogy igaza van. Mindketten átöltöztünk és egyhangúan úgy döntöttünk,
hogy a gyerekeknek nem kell majd hallaniuk az esetleges vitát. Mivel a dada
szabadságon van még egy hétig, és ma a sofőr is kimenős, így anya vállalta a
felvigyázást. Odavittük őket, mi pedig már úton is voltunk. Nem beszélgettünk,
mind a ketten idegesek voltunk. Akkor leszek majd nyugodt, ha már hazaérünk és
Jason karjaiban lehetek újra. Észre sem vettem, hogy már odaértünk. Jason
befordult a nagy ház elé és leállította a kocsit. Most már még idegesebb
vagyok. Kinyitja nekem az ajtót és kézen fogva befelé indulunk. Az ajtó elé érünk, és mind a ketten próbálunk annyira
megnyugodni, amennyire csak lehet. Jason egyre jobban szorítja a kezem, de nem
bánom. A szorítása elvonja a figyelmem az idegességről. Egy ideig. Belépünk a
hatalmas házba, és rögtön Agatha-val találjuk szembe magunkat.- Jó napot Agatha. – köszön Jason, és én csak bólintok.
- Jó napot fiatalúr. Kisasszony. – ő is felém bólint, majd tovább sétálunk. Kezdek nagyon ideges lenni, de el kell nyomnom, mert ha most elkezdek tüneteket produkálni, még azt is rám fogják, hogy egy rossz drogos vagyok. Lassan a nappali felé sétálunk, és mielőtt belépnénk, Jason szembefordít magával.
- Jól vagy? – kérdezi mikor rám néz.
- Jól leszek, ha gyorsan túl esünk rajta. – válaszolom röviden. Belépünk a nappaliba, és Olga egy gyönyörű szemforgatással kezd.
- Ő mit keres itt. – int felém a szemével, és gúnyos hangon szól.
- Azért jöttünk, mert mondanunk kell valamit. – a kezemből már kiszállt a vér. A levegőt is visszatartom.
- Összeházasodunk. – böki ki Jason, és azt hiszem, hogy Olga mindjárt agyvérzést kap.
- Hogy mi? Jason ezt nem teheted. Elrontod az életed. Ez a nő nem tud boldoggá tenni. – most inkább nem szólalok meg. Nyelek egy ideig.
- Anya. Kérlek. Ne beszélj így a menyasszonyomról. – látom, hogy próbál ellenkezni, de nem megy. Az anyja csak azért is folytatja. Inkább nem szólalok meg, mert még azt tenném, mint Jassica-val.
- Idehallgass Jason. Ha elveszed ezt a prostit, akkor azt sosem bocsátom meg neked. Nem vehetsz feleségül egy olyan nőt, aki az alvilágban dolgozott, és pénzért adta el a testét. – megemeli a hangját. – Még jó, hogy elvetette az a fattyút, mert akkor most az is a nyakadba szakadna. – kezd elszakadni a cérna, és most én szorítom erősebben a kelleténél Jason kezét.
- Nézz rá fiam. Úgy néz ki, mint egy drogos kurva. – a francba. A tüneteim már látszanak. Jason rám néz, és látom az ijedtséget a tekintetében.
- Liv kicsim. – szól hozzám. Én csak nézek rá. Már nem bírok megszólalni. Nem akarok sírni, de egy könnycsepp szalad végig az arcomon. Nem tudom, hogy miért történik mindez. Jason gyorsan a kanapára ültet, és a táskámban kezd el kotorászni. Mozgásképtelennek érzem magam.
- Most nézz rá kisfiam. Már elvonási tünetektől is szenved. Mi lesz, ha bedrogozza a gyerekeket is? Vagy ha az ő hibájából meghalnak? – hallom, ahogy rikácsol, és közben Jason ledugja a gyógyszert a torkomon.
- Hallgass már el! – üvölt fel Jason, és még sosem láttam ennyire agresszívnak. Szinte már én is félek tőle. Szerencsére a gyógyszerem gyorsan hat, így már jobban is vagyok.
- Figyelj rám anya. Szeretem Liv-et, és ezen semmiféle rágalmazással, és szidalmazással nem fogsz tudni változtatni. Vagy fogadj el minket együtt, vagy felejts el. – már nem üvölt, de még felemeli a hangját. Olga gondolkodik egy kicsit, majd látom rajta, hogy határozott.
- Ég veled fiam. – a válaszon megdöbbenek, ahogy Jason is. Nem tudom elképzelni, hogy hogyan utálhat valaki annyira, hogy kitagadja a saját fiát…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése