Az álca 2. rész

- Igen kicsim. – válaszol helyettem Rick. – Ők most együtt vannak, és onnan vigyáznak ránk.
Látom, hogy egy apró könnycsepp hagyja el a kis zöld szemét.
- Semmi baj, ne sírj kicsim. – próbálom nyugtatni, és újra magamhoz ölelem. A sírás alább hagy, és felemeli a kis fejét. Rám néz, és úgy érzem, hogy megszakad a szívem.
- Felmehetek a szobámba? – kérdezi, és én kibontakozom az ölelésből, és elengedem őt. Látom, ahogy felszalad a lépcsőn. Leülök a kanapéra, és Rick mellém ül. A vállára hajtom a fejem, de már nem tudok sírni. Kimerültem. Pár perccel később feltűnik, hogy túl nagy a csend. Felállok, és szerelmem felé fordulok.
- Megnézem, hogy Emma jól van-e. Muszáj vele lennem. – Rick csak bólint, és megsimítja a kezem. Hátat fordítok, és elindulok a lépcsőn, a lányom szobája felé. Az ajtó, csak résnyire van nyitva. Emma beszél. Nem megyek be, csak kívülről hallgatom.
- Lizzie tudom, hogy hallasz engem. Miért mentél el? Anya és apa is nagyon szomorúak, és nekem is nagyon hiányzok. – a szívem összeszorul, és még a levegővétel is fáj. – Kérlek, Lizzie gyere vissza. A legjobb testvér leszek, csak gyere vissza. Tudom, hogy nem akarod magára hagyni Jim nagypapát, de én tényleg nagyon szeretném, hogy vissza gyere. – Halkan kinyitom az ajtót, és kislányom mellé lépek. Ő az ágya előtt térdel, összetett kezekkel. Mellé guggolok, és felemel. Az ágyra ülök vele, és belenézek, azokba a nagy zöld szemekbe.
- Tudom, hogy hiányzik Lizzie. Nekem is nagyon hiányzik, de nem fog visszajönni kicsim. Emma, tudnod kell, hogy sosem fogjuk Lizzie-t elfelejteni. Mindig beszélni fogunk róla, és sokat gondolunk majd rá. – a zsebembe nyúlok, és kiveszem a kis zacskót, amit Laine adott oda nekem. Kiveszem belőle Lizzie nyakláncát, és Emma nyakába rakom.
- Ez Lizzie-é.
- Tudom kicsim, de Lizzie biztos, hogy neked adná. Erről mindig eszedbe fog jutni. Akik elmennek, és már nem jönnek vissza, azok halják, ha rájuk gondolunk. Gondolj sokat Lizzie-re, hiszen ő hall téged. – a szememben összegyűlnek a könnyek. Újra magamhoz ölelem a kislányomat. Az egyetlen kislányomat.
Akaratom ellenére, kibuggyan néhány könnycsepp. Emma kicsi kezével letörli őket és teljesen komolyan megszólal.

- Ne síj anya, ő hall minket.

- Szeretlek kicsim.

- Tudom - feláll és a kis asztalához, ül, majd rajzolni kezd. Még egy kicsit nézem, aztán a nappaliba sétálok. Rick még a kanapén ül, és csak néz rám. Már a szeméből értem mit akar. Vár még rák még egy nehéz beszélgetés.

- Már felhívtam. Úton vannak Colinnnal. Azt hiszem, tudja, miért kell jönnie.

Szó nélkül ülök vissza előző helyemre és hozzábújok. Látom rajta, hogy értünk próbál erős maradni, de most mégis érzem, ahogy néhány könnycseppje a nyakamat áztatja. Felkapom a fejemet a csengő hangjára. Rick ajtót nyit és Alexis és Colin jön be. A lány rám néz, és még meg szólalnom sem kell.

- Megtalálták igaz? – kérdez, és már folynak is a könnyei. Csak bólogatni tudok és újabb könnyek buggyannak ki.

- Mond, hogy jól van és nemsokára haza hozzátok – halkul el a hangja, de azt hiszem felfogja a helyzetet – Meghalt igaz?

Újra csak bólintani tudok és ő már hozzá is bújik a férjéhez. Colin az a kanapéhoz vezeti és mind a ketten leülnek.

- Mi történt? – néz ránk. Képtelen vagyok elmondani, pedig tudhattam volna, hogy rá fog kérdezni. A lélegzetem kihagy, és nem vagyok képes megszólalni. Igazából, én sem tudom, hogy mi történt.
- Alexis. – szólal meg halkan Rick. – Mi sem tudunk sok mindent. A nyaklánca alapján tudtuk azonosítani. Laine azt mondta, hogy ő Lizzie. – látom, hogy Alexis-t ez nem győzte meg. Feláll, és kiabálni kezd.
- És ti rögtön elhiszitek? Ezek szerint, van rá esély, hogy életben van?
- Nem. – kiáltok rá, és felugrom a kanapéról. – Meghalt Lex, és nem hozza vissza őt az, ha most összeveszünk.
- Sss…- Emma fut le a lépcsőn. – Ne kiabáljatok. Lizzie hall minket.
Erre a mondatra, mindenki felkapja a fejét, és Emma folytatja.
- Nem szabad kiabálni, mert ha Lizzie meghalja, hogy miatta veszekedtek, akkor nagyon szomorú lesz. Nem szabad veszekedni. – Emma tekintete könyörgőre változott, amitől mindannyian elhallgattunk. Csak néztük, amint ő ide-oda kapkodja a fejét. Hol rám, hol Alexis-re néz.
- Sajnálom Emma. – suttogja Lex, és megöleli a lányomat.
- Ne tőlem kérj bocsánatot, hanem Lizzie-től. – Emma szeme ismét könnybe lábad, de most nem sír. A letargikus hangulatot, a telefonom csörgése szakítja félbe.
- Beckett. – szólok bele.

- Szia. Esposito vagyok. Van egy kis problémánk. El akarják venni tőlünk az ügyet.
- Hogy mi? – nem hiszek a fülemnek. Rick hirtelen rám emeli a tekintetét.
- Ide küldtek valakit, és azt mondja, hogy nem vehetünk részt az ügyben. Gates még harcol értünk, de nem hiszem, hogy túl nagy sikerrel járna. Csak szólni akartam. Úgy éreztem, hogy tudnod kell.
- Köszönöm Espo. Máris ott vagyok. – meg sem vártam, hogy Esposito mondjon valamit, letettem a telefont, és minden szó nélkül, elindultam az őrsre. Beszálltam az autóba, és padlógázzal hajtottam, a 12-es kapitányság épülete felé. Mikor megérkeztem, a portás biccentett, és én beszálltam a liftbe. Felfelé mentem, és mikor kinyílt az ajtó, próbáltam a legnyugodtabb énemet előszedni, amennyire ez egy ilyen helyzetben lehetséges. Egy pillanatig mindenki tekintete elidőzik rajtam. Én vagyok a szegény nyomozó, akinek családját utolérte a munkája. Veszek egy nagy levegőt, és kollégám asztala felé veszem az irányt.

- Szia – köszönök halkan, és a pihenőszobában ácsorgó idegen felé fordítom a tekintetem – Ő az?

- Ő – többet nem is mondott, de nem is tudott volna, mert már a pihenő felé tartok.

- Jó napot Niel Cortez, FBI – nyújtotta felém a kezét, de én nem nyújtottam vissza.

- Kate Beckett – válaszolok ridegen.

- Áh, szóval a maga lánya fekszik odalent – jegyzi meg flegmán és nekem itt lett elegem. Éreztem a felszabaduló adrenalint és a férfi már az asztal mellett landolt a padlón.

- Mi a frász történik itt? – jelent meg Gates.

- Az embere fellökött – mutatott rám Cortez.

- Nem veheti el az ügyet! Nem dolgozok rajta, hogy a kollégáim dolgozhassanak az ügyön, maga pedig csak úgy elveszi! Ehhez nincs joga! – úgy kiabáltam vele ahogyan a torkomon kifért, majd hátat fordítottam és a mosdóba mentem. Kedvem lenne széttörni a tükröt, de helyette csak a fal mentén lecsúszok a földre és utat engedek néhány könnycseppnek. Nyílik az ajtó és Lanie lép be.

- Oh, kislány – guggol mellém és átölel.

- El akarják venni az ügyet Lanie – nem nézek rá, igyekszem visszatartani a zokogásom.

- Gyere, a kapitány már keres – felhúzott, megmostam az arcomat és kiléptünk az ajtón. A folyosón már Rick áll. És csak némán átölel.

- Végig akarom csinálni, de nem tudom menni fog-e – suttogom a mellkasába.

- Te vagy Kate Beckett. Gyere.

Visszamentünk az asztalokhoz és már mindenki ott állt.

- Beckett nyomozó – néz rám Gates – az ügy a 12-eseknél marad, de együttműködve az FBI-al. Cortez ügynök.

Az Fbi-os átvette a szót és közben képeket akasztott ki a fehér táblánkra. Sok képet. Elkapott a hányinger. Tehát nem csak az én lányommal tette ezt. Rick megtámaszt hátulról, így majdnem minden súlyom ránehezedik.

- Három hónapja nyomozunk az ügyben. Az áldozatok 10 és 13 év közötti lányok. Megerőszakolta őket, aztán pedig megölte őket. Legtöbbet felgyújtotta, néhányat megfojtott.

- Akkor honnan tudják, hogy ugyan az a tettes? – vágott közbe Ryan.

- Liliom. Mindenhol egy Liliom fejét hagyja a helyszínen. A gyanúsított ismeretlen, mindig feltakarít maga után.  Eddig nem volt túlélő és eddig nem hibázott.

Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt végig hallgatnom. Tekintetemet nem tudom levenni a táblán függő képekről, főleg az utolsóról. Rick elengedi a derekamat, és megfogja a kezemet. Megszorítja. El sem tudom képzelni, hogy ő mit élhet most át. Ő is ugyanazokat a képeket nézi, és ugyanazt a szöveget hallgatja. Cortez tovább magyaráz, de nem nagyon tudok odafigyelni. A kislányom képét bámulom, és a szemem nem tud elszakadni a képről.
- Az utolsó áldozat, Elizabeth Castle. Ő sem különbözik a többitől. Megerőszakolták, majd felgyújtották. Elizabeth nagyjából, egy hete tűnt el, így a halál pontos idejét nem lehet megállapítani. A kislányt a Boylan Pálázánál rabolták el, pénteken délelőtt, mikor az apja vigyázott rá. – érzem, hogy Rick keze már nagyon remeg. Magát hibáztatja. Mindenki ezt tenné. Cortez folytatja. – Az apjának kellett volna vigyáznia rá, de nem tette.
Rick most nagyon kiborul. Kikerül engem, és teljes erejéből, hatalmasat húz be Corteznek, majd elrohan. Megszakad a szívem. Utána rohanok, de nem érem utol.