Az álca 5. rész

. Reggel mikor felkelünk, senki sem beszél. Mindenki teszi a dolgát, de nem szólunk egymáshoz. A csend kezd nyomasztó lenni. Én sem akarok megszólalni. Ez a nap a legborzasztóbb nap az életemben. Mindenki felöltözik, és lassan elkészülődünk. Emmát nem visszük magunkkal a temetésre. Nem bírná ki. Beszállunk az autóba, és a temető felé megyünk. Mi érkezünk meg elsőként. A temető belseje felé sétálunk. Rick fogja a kezem, de nem szorítja. Az ujjaink lazán összefonódnak. Martha, és Alexis jön mögöttünk. Még mindig nem hiszem el, hogy ez megtörténik. Nem bírom elfogadni, hogy itt kell lennem. Nem tudom, hogy ki fog beszédet mondani. Rick azt mondta, hogy ő majd elintézi. Bízom benne, és azt remélem, hogy nem engem választott. Megszólalni sem bírok, nem hogy egy egész beszédet elmondjak, a halott lányomról. Megérkezünk a kijelölt helyre. Nagyon szívbe vájó a látvány. Egy hatalmas gödör tátong a földbe. Ha elképzelem, hogy Lizzie odalent lesz, egész testemben remegni kezdek. A sírás fojtogat, és már levegőt sem vettem vagy egy perce. Sikerül letuszkolnom a gombócot a torkomon, de csak egy pillantás kell Rick-re, és újra ott van. Látni a szemében a fájdalmat, a legszörnyűbb dolgok egyike. Én a csillogó szemű, sármos kisfiúba szerettem bele. Lassan érkeznek a többiek is. Mind odajönnek, és részvétet kívánnak. Ők is tudják, hogy ez nem hozza vissza Lizzie-t, és nem is enyhít a fájdalmon. Laine és Esposito közeledik felénk. Ők viszont nem mondanak semmit. Laine átölel, és ő is sír. Szinte hallom a fájdalmát. Utána Esposito is átölel, és hirtelen ötlettől vezérelve, megkérdezem, hogy van-e valami hír.
- Hogy haladtok?  - bököm ki gondolkodás nélkül. Ő arrébb húz, és a szemembe néz.
- Megmondom őszintén Beckett, hogy igen van valamink. – a tekintetem le sem veszem Esporól. Várom a következő mondatot, mire nagy nehezen megszólal.
- Van egy pasas. Úgy gondoljuk, hogy ő tehette. Cortez vezetett a nyomára. – a szemem összehúzódik. A szám, egy ideges vonallá egyenesedik ki.
- Nem bízom abban a féregben. Valami sántít körülötte. – hirtelen valaki megfogja a karom, és megijedek. Rick áll mögöttem, és arrább húz egy kicsit.
- Ne kezd elölről kérlek. Anyád ügye egyszer már tönkre tett. Ne hagyd, hogy ez is ugyan azt tegye veled. Kérlek, nekem így van szükségem rád. – szóval hallotta, amit Espoval beszélgettem. Én beleegyezően bólintok, de persze nem fogom annyiban hagyni a dolgot. Utána fogok járni ennek a Cortez-nek. Nem tetszik ő nekem. Rick mellkasára hajtom a fejem. És ő magához ölel.
- Sajnálom. Kérlek, ne haragudj. – suttogom. Ő az egy puszit a fejemre, és közelebb megyünk, mert az emberek, már elfoglalták a helyüket. A koporsó is megérkezett, de nem nyitottuk ki. Azt nem bírnám még egyszer elviselni. Bele halnék. Körül álljuk a hatalmas sírgödröt, és a pap is megjelenik. Belekezd a beszédbe, és én már az első mondat után elsírom magam. Nem sírok hangosan, csak a könnyeim potyognak. Nem akarom magamra fordítani a figyelmet. Most nem. Lassan a beszéd következik.
- Most felkérem Richard Castle-t, hogy mondjon pár szót. – Rick elindul, de előtte egy puszit nyom a könnyes arcomra. Nem lepődöm meg a döntésén. Valahol a szívem mélyén, tudtam, hogy magára vállalja ezt a nehéz feladatot. A pap helyére áll, és pár pillanatig a koporsót bámulja. Majd megszólal.
- A legszörnyűbb dolog a világon az, ha a szülőktől elveszik a gyereküket. A gyerekek a világ közepét jelentik. Mikor meghallottam Lizzie első szavát, ami a Nikki volt, a szívemet teljesen elöntötte a büszkeség. Utána, csak azt vettük észre, hogy a könyvek sorra tűnnek el a polcról, és Lizzie szobájában bukkannak elő. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Lizzie volt az egyik legfontosabb nő az életemben. Sosem fogjuk őt elfelejteni, mert nem is lehetne őt elfelejteni. Tudom, hogy hall minket, és oda föntről vigyáz ránk. Mindannyiunkra. Van egy általános igazság, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie...akár akarjuk, akár nem.

Egyszer minden véget ér. Ma búcsút intünk Lizzie-nek, annak a Lizzie-nek, akit ismertünk.  Megpróbálunk tovább lépünk, de ez nem könnyű. De attól, hogy ő elment, és ez nagyon fáj, még nem kell elfelejtenünk őt. Emléke örökre a szívünkben fog élni. Mindig. – már Rick könnyei is folynak, és az utolsó szót, már alig bírja kimondani. A zokogástól rázkódik a testem. Ő visszajön mellém, és szorosan ölel magához. Hihetetlen beszédet mondott, és látom, hogy mások is így gondolják. A temetésnek mindjárt vége. Végre. Már egy percig sem tudok itt állni. A koporsót leereszttették, és a sírkő is a helyére került. Már mindenki elment, és már vagy egy órája állunk itt. Csak mi ketten Rick-el. Egy újabb Beckett feliratú sírkő. Rick-el éppen nem voltunk jóban, mikor Lizzie született, és őt nem zavarta, hogy Lizzie az én nevemen maradt. Ő volt az utolsó Beckett. Egy kék csokrot teszek a sírkő elé, majd átkarolom Rick-et, és elindulunk haza. Visszaindulunk a kocsihoz. Az őrsre megyünk, hogy megtudjuk van-e valami hír. Az út most kivételesen nem csendben telik. Lizzieről beszélgetünk. A boldog pillanatokról. Mikor megérkezünk Cortez ügynökkel találjuk szembe magunkat.
- Van valami? – kérdezem, de csak nemleges választ kapok. Espoék felé megyek. – Találtatok valamit? – suttogom.
- Igen. kapom a halk választ. – Valami nagyon fontosat találtunk.
- Beckett. – hallom Gates hangját. – Az irodámba!
- Mit tettél? – kérdezi Castle és megfogja a kezem és velem akar jönni.
- Maga nem Castle. – Rick meglepődik, majd lassan elengedi a kezem. Bemegyek a kapitány irodájába. Becsukom az ajtót és némán állok Gates előtt.
- Beckett, maga nem nyúlhat a lánya ügyéhez. – ez az információ nem új és nem is lep meg. Bólintok és kifelé akarok menni, de Gates megállít. Megfordulok és visszalépek a kapitány asztala elé.
- Igen? – teszem fel a kételkedő kérdést.
- Ellenőrizze Cortezt. felhúzom a szemöldököm, mert nem nagyon értem a dolgot. – Nem bízom benne. Érzem, hogy valami nem stimmel.
- Igen asszonyom. Ha szabad megjegyeznem, nekem sem tetszik. – eleresztek egy meggyötört mosolyt. Gates bólint.
- Ennyi. – jelenti ki Gates és én értem a célzást. Megfordulok és már ki is fordultam az ajtón.
- Mit akart? – támad le Rick. Tényleg rosszul esett neki, hogy Gates kihagyta az eligazításból. Elmegyek mellette és Ryan-ékhez sétálok.
- Találkozunk este 7-kor az Old Huntban. – ők bólintanak és kézen fogom Rick-et majd a kocsihoz megyünk. Már nagyon türelmetlen.
- Mit mondott? Kate lassíts. Hasra fogok esni, ne húzz. Kérlek, lassíts. – nem állhatok meg. A kocsihoz rángatom és beülünk.
- Én vezetek. – jelentem ki és megkapom a kocsi kulcsokat. Beszállunk és elhajtunk a kapitányság parkolójába.
- Most már elmondod, hogy mi történt? – türelmetlenkedik tovább.
- Cortez után kell nyomoznunk. – nem lepődik meg.
- Értem. Hogy tudok segíteni? – kérdezi.
- Először is haza megyünk. Főzök valamit, majd 7-kor elmegyünk az Old Huntba és beszélünk a fiúkkal. – Rick bólint. Haza érek és nekiállok főzni. Emmát Martha vitte el a hétvégére. Csak ketten vagyunk a lakásba. Előveszek egy serpenyőt és beletörök pár tojást. Rántottát karok csinálni. Hirtelen két kéz csúszik a hasamra és szorosan ölel hátulról.