- Ugye tudod, hogy szeretlek? – szakítja meg a csendet
Jason. Kifelé bámulok az ablakon és úgy érzem én nyertem, de közben nem értem,
miért csinálja ezt egy szülő a gyerekével.
- Tudom – mosolygok rá és már
vissza is fordítom a fejem az ablak felé. Az út némán telik, hagyja, hogy a
történteket feldolgozzam magamban. Gyűlölöm, ha valaki engem hibáztat, azért
mert nem lehetett elfogni anya gyilkosát. Épp elég volt az életem fele mikor
magamat hibáztattam. Szinte észre sem vettem, hogy már megérkeztünk.
- Édesem – ér a vállamhoz Jason
és én egy kicsit összerezzenek. Túlságosan elmerültem a gondolataimban – megérkeztünk.
Kikaptam a táskámat a kocsiból,
összekulcsoltam ujjaimat az övéivel és befelé indultunk a házába. Majdnem egy
egész nap a mienk. Csak kettesben. A szekrény előtt állok és bedobálom azt a
pár ruhát, amit magammal hoztam. Rengeteg cuccom van már itt, de mégsem érzem
azt, hogy össze kéne költöznünk. Épp egy pólót hajtok be, mikor hátulról
átkarol, és a nyakamba csókol.
- Nem akarom, hogy rosszkedvű
legyél. El akarom űzni a nehéz gondolataidat. Látni akarom azt a lányt, akibe
beleszerettem – suttogja a nyakamba és hangja olyan érzéki, hogy tőlem csak egy
jóleső sóhajra futja. Megfordulok a karjaiban és megcsókolom, aztán a hatalmas
franciaágyhoz húzom és hagyom, hogy kiűzze fejemből az összes gondolatot.
Órákkal később a hasam korgására térek magamhoz.
- Éhes vagy? – mosolygott rám és
kaptam egy apró puszit a homlokomra.
- Igen – ásítok egy hatalmasat
és figyelem, ahogy a telefonja felé sétál és kínait rendel mindkettőnknek,
közben pedig megállapítom, hogy bizony nagyon is jó feneke van.
Értelmetlen volt a délután
hátralévő részére felöltözni. Miután megjött a kajánk és mindketten jól is
laktunk tovább romantikáztunk. Mindketten a hatalmas a kádban ültünk, hátamat a
mellkasának döntöttem és csak most jutott eszembe a boríték.
- Jason, mi volt a borítékban? –
fordítok annyit a fejemen, hogy lássam az arcát.
- Majd kinyitod, ha kiszálltunk
innen.
- Ez így nem igazság! Tudni
akarom, mi van benne – vettem egy kicsit nyafogósra, de már tudom is mivel
fogom tudni kiszedni belőle a titkot.
- Nem fogod tudni kiszedni
belőlem – mosolyodik el.
- Biztos vagy benne? – hangom
mélyült egy kicsit és olyannyira csábítóra sikeredett, hogy majdnem elnevettem
magam, mikor Jason egy nagyot nyelt. Arcom továbbra is rezzenéstelen maradt,
fordultam egyet, így szembe kerültem vele és most adok hálát istennek, vagy
inkább a boltosoknak hogy létezik ilyen nagy kád. Lábaimat az oldalához
szorítom, és annyira közel csúszok hozzá, hogy már közelebb nem is lehetne. Még
egy hatalmasat nyel és tudom, perceken belül elveszti a fejét. Tekintete ködös
lesz, és már hajol is felém, hogy megcsókoljon.
- Még mindig nem mondod el? –
vigyorgok gonoszul és közben már hátrafelé csúszok. Tudom, hogy most ezzel
kínzom a legjobban, de nem számolok vele, hogy ellentámadásba kezd. Kiugrok a
kádból és úgy, ahogy vagyok, vizesen futni kezdek egy menedék felé, de fogalmam
sincs merre, közben pedig megállíthatatlanul nevetek, mert ő meg üldöz. A lábam
megcsúszik, én pedig egy hatalmasat esek hanyatt a hálószobában lévő szőnyegre.
Még szerencse hogy nagyon puha.
- Jól vagy? – hajol fölém
ijedten, én pedig elnevetem magam – szóval jól vagy.
Meg sem tudok szólalni és már le
is csap ajkaimra. Őrült szenvedéllyel csókol és nekem sem kell sok, hogy már ne
tudjak józanul gondolkodni, de tudni akarom a boríték tartalmát, így hát
eltolom magamtól.
- Jason… - sóhajtok egy nagyot –
Tudni akarom a boríték a tartalmát.
- Na, jó – támaszkodik a
könyökére mellettem és én pedig elmosolyodok. Nyertem! – Repülőjegyek voltak
Hamptonba. A jövő hétre szólnak egy kis családi nyaralás a gyerekekkel együtt.
- Jason ez nagyszerű –
mosolyodok el és megcsókolom. Imádok a gyerekeivel lenni és ezt ős is tudja.
Ami pedig ennél is jobb, Lory és Joshep is szeretnek velem lenni. Felhúzott a
szőnyegről és visszamentünk az ágyba. Fogalmam sincs, hogy mikor aludtunk el,
de tudom, hogy már késő volt. Hála Olgának aznap este újra előjöttek a
rémálmaim, jól megijesztették Jasont. Sikítva és zokogva ébredtem fel. Órákig
sírtam mire vissza tudott altatni.
- Szerintem adjunk neki csokit –
ébredek fel a suttogásra.
- Joshep Grant mondtam már, hogy
hagyd Liv-et aludni – félig nyitom csak ki a szemem és látom, hogy kedvesem
kifelé viszi a fiát a szobából.
- Szia – ülök fel az ágyban és
nagyot ásítok. Az órára nézek és elkerekednek a szemeim. Már fél 12, akkor
azért vannak itthon a gyerekek.
- Jól vagy – ölel magához
szorosan – Nagyon megijesztettél édesem.
Még mindig ölel, és a hátamat
simogatja. Tudom, hogy tényleg megijedt. Jason még sosem volt tanúja a
rémálmaimnak, ez eddig anya kiváltsága volt.
- Ne haragudj – néztem a szemébe
és megjelent egy kósza könnycsepp.
- Semmi baj. Meséltél már róluk,
de nem gondoltam rá, hogy ilyen rossz. Tudhattam volna, hogy anyám annyira
felzaklatott, hogy előjönnek.
- Ez az, amire nem tudunk
felkészülni Jason – végigsimítom az arcát és mielőtt adhatnék neki egy jó
reggelt, csókot, már ki is csapódik a szoba ajtaja.
- Hoztunk csokit, hogy ne
szomorkodj. Rossz álomra csoki az orvosság – kiabálták egyszerre az ikrek és
már fent is voltak az ágyon. Feljebb rántottam a takarót, hisz még fehérnemű
sincs rajtam.
- Arról volt szó, hogy ti a
szobátokba játszotok és miután Liv rendbe szedte magát, oda adhatjátok a csokit
– néz rájuk az apjuk szigorúan és nekem majdnem megszakad a szívem a bűnbánó
szemeiket látva, de Jason-nek igaza van, mi lett volna, ha rosszkor nyitnak be.
Felkapja a két csemetéjét és mindhárman kimennek a szobából. Megadva nekem a
lehetőséget, hogy felöltözhessek. Gyorsan keresek valami ruhát a szekrénybe,
aztán pedig emberi kinézetet varázsolok magamnak. Fél óra múlva már a konyhába
sétálok lefelé. Jason főz, hisz a dada hétvégente szabadnapos és most én sem
keltem fel időben, hogy főzzek. Lory az asztalnál rajzol.
- Most már megeszed a csokit? –
néz rám azokkal a gyönyörű tengerkék szemeivel, amik teljesen olyanok, mint az
apjáé.
- Persze – veszem el tőle a
csokit és ketten folytattuk a rajzolást. Kis idő múlva Joshep is csatlakozott
hozzánk.
- Mi lenne, ha összeraknátok,
egy kupacba mit szeretnétek vinni Hamptonba én pedig később elrakom a táskába –
szólalt meg ebéd után Jason, a két gyerek pedig már ujjongva szaladt fel a
lépcsőn.
- Mikor hoztad őket haza? –
kérdezem meg, miközben a koszos edényeket bepakolom a mosogatógépbe.
- Nem mentem el értük, nem
mertelek egyedül hagyni. Anyámék sofőrje hozta őket haza – hát nem édes? Az
ölébe ülök és megcsókol. Sosem szerettem még ennyire senkit. És belehalnék, ha
elveszíteném őt.
- Menjünk, mielőtt a fél házat
elcsomagolnák – néz az emelet felé és máris a gyerekszobába indulunk. Az egész
délután pakolással telt. Előbb elpakoltuk az ikrek holmiit és rájöttem Jason
nem is tévedett olyan sokat. Majdnem az egész szobát becsomagolták volna, ha az
apjuk hagyja. Elpakoltuk Jason cuccait is, aztán az enyémeket is, ami
meglehetősen nehéz eset volt. Volt amit Jason-től pakoltam, volt, amit
otthonról. És hatalmas mázlim van, hogy a főnököm egy munkamániás nőszemély,
még vasárnap is az irodában volt és a szabadságomat is elengedte. Arra
számítottam, hogy legalább kötözködni fog, hogy két hétre nem engedhet el, vagy
ilyesmi, de simán belement. Ez a nap is gyorsan elrepült és már csak azt vettem
észre, hogy a srácok szobáiból jövünk kifelé és mi is lefekszünk. Hulla fáradt
voltam, annak ellenére, hogy majdnem délig aludtam. Fejemet Jason mellkasára
fektettem és úgy ért utol álomország.
- Megyünk nyaralni! Megyünk
nyaralni! – rontottak be a kicsik reggel és már csak azt vettem észre, hogy az
ágyon ugrálnak. Jason a fejére húzta a takarót és morgott valamit. Imádom mikor
reggel morcos, ha nem magától ébred. Olyankor olyan édes. Csendre intem a
kicsiket, finoman lehúzom a fejéről a takarót és beleharapok a fülcimpájába.
- Hűűű! Te boszorka – kap
ijedten a füléhez, belőlünk pedig kitör a nevetés.
- Mars öltözni, nemsoká indulni
kell – adja ki az utasítást Jason, mire az ikrek már ki is rohantak a szobából.
Én is másznék kifelé, de elkapja derekamat és visszahúz.
- Ha lenne időnk, ezt most megbosszulnám – suttogja és
olyan csókot ad, ami azt ígéri, meg is teszi, amit mond. Mindketten felöltözünk
addigra a gyerekek már teljesen készen voltak. Reggelizni sem voltak
hajlandóak, azonnal a reptérre kellett mennünk. Jó is volt, hogy időben
indultunk, ugyanis dugóba keveredtünk, így majdhogynem késésben is voltunk.
Gyorsan becsekkoltunk és máris szaladnunk kellett a géphez. Mivel a gépen három
ülés van egymás mellett, így Lory ült mellettem, Joshep pedig az apja mellett.
A kétórás repülőút gyorsan eltelt. Gyorsan taxit fogtunk és a ház felé
hajtottunk. Két nyugodt hét munka nélkül, és mindenki gonosz, rosszindulatú
megjegyzései nélkül. Gondolataimat azonban máris átszúrta egy képzeletbeli kés,
mikor kiszálltunk a taxiból. Jason éppen kifizette a taxit, miközben egy
túlságosan is ismerős női, visítozó hangot hallottam meg. Hátat fordítottam és
Nem kis meglepetésemre Olgát és párom ex-feleségét pillantottam meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése