Egy új élet 17.rész

Drága nővérkém. Mindig és Soha! Ez a két szó mindennél többet jelent. Mindig veled akarok lenni és Mindig  szeretni foglak. Valamint Soha nem akarlak megbántani és Soha nem akarlak elveszíteni. ALWAYS FOREVER Mindig, Örökké... :D Szeretlek... :D <3

Kedves Olvasóim!
Nagyon köszönöm, hogy ilyen sokan olvassátok a történetünket, amit a nővéremmel írunk. Arra kérnélek titeket, hogy hagyjatok nyomot a Chat-ben a véleményetekkel. Szeretnék minél több visszajelzést arról, hogy hogy tetszik a történetünk.
Előre is köszönöm... :D

- Menjünk el körülnézni – jelentem ki kérlelően és ő magasra húzza a szemöldökét.

- Ez most komoly? Szerintem te vagy az egyetlen nő, aki a nászútján várost akar nézni – csóválja fejét és mielőtt a fürdő felé indulhatnék, elkapja a derekam és visszaránt az ágyra.

- Jason, most öltöztem fel és meg akarom nézni a környéket – sodrom le finoman a kezeit magamról és a fürdőbe megyek, hogy kócos tincseimmel kezdjek is valamit.

- Jól van te kis boszorka – kel fel az ágyról és ő is öltözni kezd, aztán pedig kifelé vesszük az irányt. A szálló körül rengeteg sétáló utca, étterem, utcai árusok vannak.

- Nem mehetnénk vissza? – karolja át Jason a derekamat pár órányi séta után, miközben épp néhány kagylós nyakláncot fizetek ki, amit majd ajándékba viszek a lányoknak. Engedtem párom nyüglődésének és visszasétálunk a szállóba. Alig lépünk be a szobába és zárjuk be magunk mögött a lakosztályt, Jason már le is csap a nyakamra. Újra az ágyban kötünk ki.

Másfél hét elteltével most már értem, miért is hívják nászútnak. Jason-nel szinte alig mozdulunk ki a lakosztályunkból. Néha lemegyünk a butikok közé, a szálloda medencéjéhez, aztán újra a szobába kötünk ki. Anyáékat majdnem minden este felhívjuk, kivéve, ha esetleg nagyon elmerülünk egymásban. Míg nem vagyunk, otthon addig ők vigyáznak az ikrekre. Már nagyon hiányoznak. Lent ülök a medence mellett és figyelem, ahogy Jason úszik néhány hosszt. Tegnap este étteremben voltunk és azt hiszem nagyon elrontottam a hasam. Nem ettem sokat, mégis egész nap annyira furán érzem magam. Éppen elszundítok a nyugágyon, mikor az én drága férjem lelocsol vízzel.

- Jason, muszáj volt? – nevetek fel.

- Most már ennünk kéne valamit – ül le mellém és aggódva néz rám.
- Én ma böjtölök. Egy falatot sem tudok enni – harcolok vele, de egyenlőre hajthatatlan.

- De még ma alig ettél, és amit ettél is kihánytad.

- Pont azért nem tudok enni. Az a tegnapi étterem borzasztó volt. Biztos, hogy ételmérgezésem van.

- Nem vitázok, gyerünk az étterembe, és legalább valami gyümölcsöt egyél – megfogja a kezem és felhúz az ágyról. Lépnék egyet előre, de hírtelen elszédülök. A körülöttem lévők összemennek és apró sárga és zöld karikák jelennek meg. Érzem, hogy minden erő kiszáll belőlem. Hallom, hogy Jason kétségbe esve szólongat, de nincs erőm megszólalni, a lábaim már nem tudnak megtartani és pár pillanatig minden elsötétül. Mire magamhoz térek, már újra a nyugágyon fekszem. Jason ijedten legyez egy újsággal.

- Kicsim minden rendben? – kérdezi meg ijedten és a kezemet szorongatja.

- Jól, csak menjünk fel – még mindig erőtlen vagyok és ezt ő is érzékeli. Felemel és felvisz a szobánkba. Ágyba fektet és mellém fekszik.

- Nagyon megijesztettél – suttogja és látom rajta, tényleg megijedt. Perceken belül elaludtam. Legközelebb mikor magamhoz tértem, már reggel volt. Jason még aludt. Felülök, hogy valami iható után nézzek, de abban a pillanatban érzem, hogy hánynom kell. A fürdőbe megyek és kiadom magamból azt a pár falatot, ami tegnap még bennem maradt. Jason is felébredt és a hajamat fogja, aztán pedig egy pohár vizet és egy törölközőt hoz.

- Jó nászút – jelentem ki erőtlenül miután kiittam a pohár vizet. Megmosom a fogam és az arcom, aztán erőtlenül visszafekszem az ágyba.

- Biztos, hogy minden rendben? Már két napja folyamatosan hánysz – kérdezi aggódva, nekem pedig olyan jut eszembe, ami lehetetlen.

- Jason… áh, az lehetetlen… - suttogok magam elé és emlékeimbe merülők, egyszer már átéltem ezeket.

- MI az, tudod, miért van? – ül le mellém és arca zavarodottságot tükröz.  

- Én csak, arra gondoltam, akkor hánytam ennyit, mikor teherbe estem.

- Gondolod, hogy… - csillant fel a szeme.

- Az lehetetlen – még mindig magam elé nézek. Megbeszéljük, hogy veszünk egy tesztet, amit azonnal meg is csinálok. Próbálom nem elhinni azt, ami eszembe jutott. Nem akarom magam hiú ábrándokba kergetni. A szobában várom, hogy Jason megérkezzen, és egyre idegesebb vagyok. Nem akarok reménykedni, de valahol mégis csak reménykedem. Az ajtó nyílik és gyorsan két tesztet nyom a kezembe. Némán állok fel és megyek be a fürdőbe. Becsukom magam mögött az ajtót, elolvasom a tájékoztatókat és egymás után csinálom meg a teszteket. Ülök a kád szélén és várom, hogy az előírt két perc leteljen. Még sosem volt ennyire hosszú két perc, de letelt. Felállok és a két apró teszthez sétálok. Mind a kettő két csíkot mutat egymás mellett. Könny szökik a szemembe és hírtelen felkapom az útmutatókat.

„Ha két csíkot talál; az azt jelenti, ön terhes” 

Ezt nem hiszem el, ez teljeséggel lehetetlen. Azt mondták, hogy soha nem lehetek terhes, erre most itt állok, két pozitív tesztel a kezembe. Terhes vagyok… Ez a két szó víz hangzik folyamatosan a fejemben. Jason már türelmetlenül kiabál be, de döbbenetemben még egy lépést sem tudok tenni. Könnyeim megállíthatatlanul hullnak és egy apró mosoly is megjelenik az arcomon. Remegve nyomom le a kilincset és nyitom az ajtót. Jason már fel is pattant ültéből és kíváncsian nézett rám.

- Akkor mégsem? – kérdezte a könnyeimet látva. Mosolyom széles lett és felmutattam a két tesztet.

- Mind a kettő pozitív – szólalok meg a könnyeimmel küszködve, amik még mindig folyamatosan folynak végig az arcomon.

- Ez biztos? – mosolyodik el a férjem, én bólintok, ő pedig hírtelen felkap és körbe pörget, aztán letesz és szenvedélyesen megcsókol.

- Annyira boldog vagyok. És annyira szeretlek – ölelt újra meg szorosan és szenvedélyesen megcsókolt, amíg a levegőnk el nem fogyott.

- Lassabban, már kettő helyett lélegzek – mióta megláttam a két csíkot ez volt az első értelmes mondatom.

- Kisbabánk lesz – mosolyodott el szélesen és tenyerét a hasamra simította, aztán egy puszit lehelt rá.

- Légy jó baba, és ne okozz anyának gondot kicsikém – beszélt a hasamnak. Kezemet a fejére tettem miközben a hasamnak beszélt. A boldogságtól még mindig folynak a könnyeim és egyszerűen nem tudom elhinni, hogy velünk történik ez. Legnagyobb vágyam válik valóra, egy kisbabával ajándékozni meg a férfit akit szeretek.