Egy új élet 28.rész

Az éjszaka közepén sikoltozva ébredek. Jason hirtelen magához szorít, és érzem, hogy a fájdalomcsillapító kiürült a szervezetemből. Már csak néhány helyen fáj.
- Itt vagyok kicsim… Ssss…Semmi baj. – suttogja a fülembe, és ölel tovább. Kezdek megnyugodni, és a könnyeim is kezdenek elapadni. Az elmúlt két hét, mióta itthon vagyok, folytonos rémálmokkal telt. Kezdem úgy érezni, hogy Jason inkább el sem alszik, hogy rögtön tudjon cselekedni, ha rosszat álmodok. Ez a mostani most más volt. Rosszabb volt, mint az előzőek. Hirtelen kiugrom az ágyból, és a mosdó felé szaladok. A wc mellé térdelek, és hányni kezdek. Kellom, hogy Jason sétál az ajtó felé, majd megáll.
- Nee… Ne… Nem akarom, hogy így láss. – hajtom le a fejem.
- Kicsim…Szeretlek. – átölel, és felfogja a hajam, mikor jön az újabb roham. El sem mozdul mellőlem. Ott van velem. Minden kijött belőlem, amit tegnap megettem. Erőtlennek érzem magam, és ezt Jason is észreveszi. Mikor látja, hogy már csak erőlködök, akkor felkap, és az ágyba visz. Óvatosan letesz, és mellém fekszik.
- Orvoshoz kéne menned. – szólal meg, és én bólintok. – Sajnos holnap fontos tárgyalásom van.
- Semmi baj édesem. Megkérem anyát, hogy vigyen el. – sejtem, hogy mi áll a rosszullétek hátterében, de azért kivizsgáltatom magam. Egy rövid idő után elnyom az álom. A rémálom nem jön elő kétszer ugyanazon az éjszakán, szóval az este többi része nyugalomban telik. Reggel, mikor felébredek Jason már nincs mellettem, és a házban síri csend van. A gyerekek is elmentek, és Taylor ma szabadnapos. agyon rémisztő a hatalmas házban egyedül lenni. A konyhába megyek,és a szokásos üzenetet olvasom a hűtőn. „Jó reggelt édesem. Dolgozni mentem, és olyan édesen aludtál, hogy az éjszaka történtek után nem volt szívem felkelteni. Menj el orvoshoz. Szeretlek Jason.” A telefonomért nyúlok, és a gyorshívó kettes gombját nyomom le.
- Szia anya. Liv vagyok. – köszönök bele a telefonba még kicsit álmosan.
- Szia kicsim. Valami baj van? – kérdezi aggódva.
- Nem nincs baj. Eljönnél velem az orvoshoz? – kérdezem, és egy pillanatig nem szól semmit. 
- Persze, de tényleg nincs baj?
- Nem, csak egy rutin vizsgálat kéne. Azt hiszem, hogy újra terhes vagyok. – mondom izgatott hangon. Anya ismét nem szólal meg.
- Ez remek kicsim. Természetesen elkísérlek. Én szeretném megtudni először, ha igaz a dolog. – most már ő is annyira izgatott, mint én. – Egy óra múlva jó?

- Igen. akkor várlak. Szia. – elköszönök, és leteszem a telefont.  Az emeletre indulok, és felveszek valami elfogadhat ruhát. Az az egy óra, gyorsan elment,és arra eszméltem fel, hogy csöngetnek.  A ajtóhoz megyek, és kinyitom.
- Szia anya. – ölelem meg. – Indulhatunk?
- Igen. – nem valami bőbeszédű, és mintha valami idegesség foszlányt hallanék a hangjában. Az autó felé megyünk, és beülünk. Alig indulunk el, és én máris faggatni kezdem.
- Szóval? Min veszekedtetek? – kérdezem, és ő felhúzza a szemöldökét.
- Mi? Mi nem is veszekedtünk.
- Anya. Engem próbálsz átverni? Egy, nyomozó vagyok, és tudod, hogy kiszúrom. Kettő, nem hiszem el, hogy nekem akarsz hazudni. Ez valahol nagyon rosszul esik. – ez hirtelen csúszott ki a számon, és látom, hogy meg is döbben rajta.
- Sajnálom kicsim. Igazad van. Mi tényleg veszekedtünk, csak nem akartalak ezzel idegesíteni. – kíváncsian tekintek rá. – Apád azt hiszi, hogy én már nem szeretem.
- Hogy? Miért? – most jövök rá, hogy képes vagyok olyan szintű értetlenséget produkálni, amin még én is meglepődöm.
- Azt mondta, hogy már nem úgy nézek rá, mint eddig. Pedig ez nem így van. Ugyan úgy nézek rá.
- De? – teszem fel a kérdést, amire nagyon szeretnék választ kapni.
- De nem hiszem, hogy ő ugyan úgy néz rám. Mostanában, csak elmegyünk egymás mellett, és egy szián, és egy csókon kívül semmi sem történik. – értem, szóval a szex-el van a probléma. Húha… hogy adjak tanácsot az anyámnak szex kérdésben?
- Próbáld felhívni a figyelmét. – furcsán néz rám, én pedig folytatom. – Ne hagyd, hogy átnézzen rajtad. Ha végeztünk az orvosnál, akkor elmegyünk vásárolni. Veszünk neked valami szexit.
- Nekem? Liv kicsim nekem van egy majdnem két éves lányom. Nem hancúrozhatunk csak úgy, és akkor mikor a kedvünk tartja. – a nevetést nehezen bírom visszatartani, de megoldom.
- Nézd. ha mi két hat éves gyerek mellett megoldjuk, akkor neked is sikerülni fog. Veszünk valami olyasmit, amitől apa lélegzete megáll, és remélhetőleg nem csak a lélegzete fog neki állni. – anya elvörösödik a volán mögött, majd elneveti megát. Rég kacagtunk ilyen önfeledten. Lassan megérkezünk a korházba. Besétálunk, megkeresem az orvosomat.
- Jó napot Doktor úr. – köszönök, mikor belépek az ajtón. Anya lement a büfébe, és magamra hagyott.
- Áh Mrs. Grant. Vagyis Olivia. Mi járatban nálam? – kérdezi a doki, és szinte örül, hogy lát.
- Úgy hiszem, hogy újra sikerült. De meg kéne bizonyosodnom róla. – mondom egy széles mosoly kíséretében. Az ajtó felé int, majd átsétálunk egy vizsgálóba. Én felfekszem az ágyra, ő pedig szorgosan végzi a dolgát. Az a zselé, ami a hasamon van, nem elég, hogy hideg, de még ragad is.
- Ott is van látja? – mutat a monitorra. – Ez bizony egy kisbaba. És örömmel jelentem, hogy most már semmi akadálya annak, hogy egészséges babát hozzon a világra. – nem tudok megszólalni. A könnyeim elárasztják az arcomat. Letörli azt az izét a hasamról, én pedig lehúzom a pólóm. Kapok egy képet, és gyorsan el is rakom. A könnyeim még mindig folynak. Mikor kilépek a szobából, látom, hogy anya már tűkön ül a váróban. Mikor meglát, felugrik, és odajön.
- Oh kicsim. Nem az lett, amire számítottál igaz? – megölel, és még hagyom, hogy egy pillanatig azt higgye, hogy nem vagyok terhes.
- Anya leszek. – suttogom a könnyeim között halkan. Ő hirtelen rám néz és újra ölelni kezd. Nem szól semmit, csak állunk a váró közepén, és ölelkezünk…
- Menjünk vásárolni – törlöm le egy mosoly kíséretében a kibuggyanó boldogság könnyeket. 
- Menjünk – anya arca is csillog a könnytől. Beülünk az autóba és a pláza felé vesszük az irányt. Egész út alatt csak az orvostól kapott kis szürke képet nézem. Még alig látni, de a tudat, hogy már velem van és most már semmi sem áll az útjában annak, hogy megszülessen, rettentő boldoggá tesz. 
- Föld hívja Liv-et – térít magamhoz anya és már azt veszem észre, hogy a parkolóban állunk. Fel sem tűnt, hogy már ideértünk.
- Már ide is értünk? – nézek rá és gyorsan biztonságos helyre süllyesztem a képet a táskámban. Kiszállunk az autóból és befelé indulunk.
- Mikor mondod el neki? – kérdezi anya, miközben egy fehérnemű üzlet felé irányítom – Ezt most komolyan gondolod? – néz rám, mikor észreveszi hova is készülök bemenni. 
- Teljesen komolyan. Szerinted én hogyan fogom közölni vele? – nézek rá nagy szemekkel, miközben a csipke hálóingeket nézegetem – amúgy ma este fogom elmondani. Ma éjjelre lepasszolom a srácokat. 
- Én vállalom őket – vágja rá gyorsan, én pedig rá sem ismerek. Az én anyám nem csinálná ezt. Ez már nem az a mindent bevállalós Kate, akit én ismertem meg. 
- Szó sem lehet róla, ma este épp vissza fogod hódítani az apámat. Teszek róla, hogy tietek legyen a ház. Ez? – mutatok fel egy rövid piros nagyon szexi hálóinget anya felé. Tudom, hogy a vörös minden árnyalata jól áll neki, és tudom, hogy apa is szereti, mikor vörösben van. Nézi pár másodpercig.
- Ugyan már anya! Mutasd meg neki, hogy te még mindig ugyan az a nő vagy, akibe beleszeretett, csak épp már van egy közös gyereketek. 
- Jól van, dobd a kosárba – adta meg magát, aztán színben hozzá passzoló fehérneműt kezdett keresgélni, míg én magamnak is választottam egy égszínkéket, aztán én is a fehér neműkhöz sétáltam.
- Szóval, ki is fog vigyázni a srácokra? ÉS felettébb kíváncsi vagyok, hogy üríted ki a házunkat, hogy csak ketten legyünk – nézett rám.
Megtaláltam a nekem való ugyanolyan melltartó bugyi szettet és anya is a kosárba dobta, amit választott. A pénztár felé sétáltunk: Eddig még nem is gondoltam rá, hogy anyáéknál hogy intézem el, hogy senki se legyen otthon, de az biztos, hogy ma felettébb jól jön, hogy Olgával alighanem rendeződig a kapcsolatunk. 
- Ne aggódj, törd azon a fejed, hogy visszahódítsd a férjedet. 
Kifizettük, amit vásároltunk, aztán egy cukrászda felé sétáltunk. fagyit akartam enni. De jó, korán kezdődik a kívánós korszak. 
- Akkor viszont az ikreket Olgához passzolod le? – néz rám anya és én bólintok.
- Az öreglány sokat változott. Fogalmam sincs mitől, de legalább nyugodtan élhetünk. Nézd – mutatok egy babaolt felé – Baba bolt! Be kell mennünk.