Reggel, mikor kinyitom a szemem, már egyedül
fekszem az ágyban. Kissé csalódott vagyok. Tudtam, hogy valószínűleg, csak egy
egyéjszakás kaland lesz, de ez akkor is rosszul esik. Felülök az ágyon és
körülnézek. A tegnapi ruháim szana-szét hevernek a padlón. Össze kell pakolnom.
Meghallom a telefonom csörgését. Nem tudom honnan jön a hang. Nagyon halk.
Mintha a konyhában szólna. Vagy a nappaliban? Hol hagytam a táskám?
Kikászálódok az ágyból és a hang után megyek. A nappaliban megtalálom a táskám,
a benne veszettül csörgő telefonommal.
- Beckett. – szólok bele álmos hangon.
- Szia. Espo vagyok. Be kéne jönnöd. Áll a bál. – nagyra nyitom a szemem és nem igazán értem a dolgot.
- Mi történt? – kérdezek rá. Hallom, hogy Espo nagy levegőt vesz a vonal túlsó végén és belekezd a magyarázatba.
- Gates kiakadt. Rájött, hogy Kate is benne van a dologban…
- Espo én…
- Nem kell magyarázkodnod Melanie. Megértjük, hogy miért tartottad titokban a dolgot, de Gates nem, ezen a véleményen van. Iszonyatosan dühös rád. Azért, mert nem jelentetted a dolgot és azért is mert kihagytad a jelentésből is. Tudnod kell, hogy Ryan és én melletted állunk és nem hibáztatunk. Most mennem kell, mielőtt a vaslady rájön, hogy figyelmeztettelek. Bent találkozunk. Szia.
- Szia Espo. És köszönöm. – leteszem a telefont és beletúrok a hajamba. Nem tehettem mást. Muszáj volt eltitkolnom. Nem értem, hogy Gates miért teszi ezt velem. Ő nem érti ezt az egészet. Megfordulok és a konyhába megyek. Innom kell egy jó erős kávét, azelőtt, hogy kirúgnának onnan, ahol meg nem is dolgozom hivatalosan. Belépek a konyhába és a szám tátva marad. Az asztal megvan terítve és készen áll egy kétfogásos reggeli. Forró kávé gőzölög az asztalon és egy szál rózsa áll egy vázában az asztal közepén. Van palacsinta és lekváros gofri. Az asztalon találok egy cetlit is. Ez Christian kézírása.
- Beckett. – szólok bele álmos hangon.
- Szia. Espo vagyok. Be kéne jönnöd. Áll a bál. – nagyra nyitom a szemem és nem igazán értem a dolgot.
- Mi történt? – kérdezek rá. Hallom, hogy Espo nagy levegőt vesz a vonal túlsó végén és belekezd a magyarázatba.
- Gates kiakadt. Rájött, hogy Kate is benne van a dologban…
- Espo én…
- Nem kell magyarázkodnod Melanie. Megértjük, hogy miért tartottad titokban a dolgot, de Gates nem, ezen a véleményen van. Iszonyatosan dühös rád. Azért, mert nem jelentetted a dolgot és azért is mert kihagytad a jelentésből is. Tudnod kell, hogy Ryan és én melletted állunk és nem hibáztatunk. Most mennem kell, mielőtt a vaslady rájön, hogy figyelmeztettelek. Bent találkozunk. Szia.
- Szia Espo. És köszönöm. – leteszem a telefont és beletúrok a hajamba. Nem tehettem mást. Muszáj volt eltitkolnom. Nem értem, hogy Gates miért teszi ezt velem. Ő nem érti ezt az egészet. Megfordulok és a konyhába megyek. Innom kell egy jó erős kávét, azelőtt, hogy kirúgnának onnan, ahol meg nem is dolgozom hivatalosan. Belépek a konyhába és a szám tátva marad. Az asztal megvan terítve és készen áll egy kétfogásos reggeli. Forró kávé gőzölög az asztalon és egy szál rózsa áll egy vázában az asztal közepén. Van palacsinta és lekváros gofri. Az asztalon találok egy cetlit is. Ez Christian kézírása.
„ Köszönöm a csodálatos éjszakát. Sajnos dolgoznom kell és a hatalmas
irodámból kell igazgatnom a birodalmamat, de szívesen megismételném a tegnap
estét. Nem csak a szex részét, hanem a vacsorát is. A cetli hátulján meghagytam
a telefonszámomat és az e-mail címemet már ismered. Majd jelezz a
szándékaidról. Üdv: Christian Gray.”
A cetli láttán elmosolyodom. Hát mégsem csak egy
egyéjszakás numera voltam neki. Pedig egy ilyen jó pasi megkaphatna nálam
jobbakat is. De ezt a gondolatot gyorsan kiűzöm a fejemből, mert ő csak engem
akar. És nem csak szex partnernek, hanem a hétköznapi életben is. Gyorsan
megreggelizem és megiszom a kávém. Felöltözöm és bemegyek a kapitányságra. Az
út alatt, végig csak Christian Gray és a tegnap este jár a fejembe. Annyira
csodálatos volt. Annyira intenzív. A gondolataimból az szakított ki, hogy be
kellett parkolnom a kapitányság garázsába. Pár perc múlva már a lifttel
tartottam felfelé. Kilépek a liftből és Javi bólogat nagyon intenzíven. Nem
értem a reakcióját.
- Beckett!!! Az irodámba. – vaslady úgy rám üvöltött, hogy elejtettem a táskám, és minden kihullott belőle. Leguggoltam, hogy összeszedem, és ekkor Javi térdelt oda mellém.
- Semmi baj. Menj, majd Ryan-el összeszedjük. – nem volt máshoz erőm, csak egy ijedt pillantást vetettem rá. Felálltam és mélyen beszívtam a levegőt. Megfordultam és Gates irodájához mentem. Benyitottam és megállt a szívem. Anya ült a kapitánnyal szemben. Beléptem és becsuktam az ajtót magam mögött. Közelebb mentem.
- Üljön le. – utasított Gates és én szó nélkül engedelmeskedtem, mint egy rabszolga. Anya rám néz, de én nem nézek rá. Megkeményítem mind a külsőm, mind a tekintetem. Higgadt komolysággal ülök, pedig most belül dúl a zűrzavar és kavarognak az érzések. Izgatott és felcsigázott vagyok a tegnap este és ma reggel tapasztaltak miatt, de a félelem is egy uralkodó érzés bennem. Ha Gates kirúg, akkor nem lesz meg a kiszabott óraszámú gyakorlatom és akkor nem tudom befejezni az iskolát. Nem rúghat ki. Nem engedem.
- Melanie. Tudja, hogy fontos a nyomozás szempontjából nagyon is lényeges információt tartott vissza? – hűha. Gates nagyon… merev. Nem mintha amúgy nem lenne az, de most, nagyon főnökös.
- Igen, tudom. – csak helyeselni tudok, hiszen tisztában voltam vele és az ezzel járó következményekkel.
- Nézze Melanie. Ez egy súlyos ügy. Elveszem magától és a csapatától az ügyet. A további nyomozást Beckett nyomozó végzi majd. – ez hihetetlen. Ő is tudott róla. Ő is tudta, hogy az anyám életben van. Most mit tegyek? Ha jelenetet csinálok, biztos, hogy kirúg. Ha nem, akkor elveszi az ügyemet, a csapatomat, és enyém lehet a fantasztikus papírmunka. Azt hiszem, hogy megfagytam. A döbbenet minden formája kiült az arcomra. Nagy levegőt veszek és felállok. Mind a ketten értetlenül néznek rám.
- Megértem asszonyom. Ha lehetne, most visszatérnék a papírmunkámhoz. – legyőztek. Nem tudok ellene mit tenni. Anyát nem akarom látni többé. Megalázott. Kivetette a kezemből az ügyet, csak hogy ne nyomozzak utána és az után, hogy mi is történt 5 éve. Gates bólint és én elhagyom az irodát. Nem mehetek vissza ahhoz az asztalhoz, ahol eddig ültem. Hisz az-az övé. Elveszem Javi asztaláról a táskám és a lift felé sétálok. Nem tudom, hogy hova megyek. Csak annyi lebeg a szemem előtt, hogy senkit sem akarok látni. Amilyen jó kedvem volt reggel és tegnap este, annyira vagyok most elcseszett hangulatban. Nem vagyok dühös. Nem vagyok megsértődve sem. Megalázottnak és legyőzöttnek érzem magam. Az utcán sétálok és megpillantom a Coffee Hot-ot. Egy halvány mosoly játszik a számon, mikor eszembe jut a tegnapi vacsora. Bemegyek és leülök az egyik asztalhoz.
- Mit hozhatok kisasszony? – kérdezi egy nagyon udvarias pincér.
- Egy… pohárral a legjobb borukból. kérem. Köszönöm. – a pincér elmegy és én hátradőlök és várom, hogy lecsillapodjanak az érzelmeim. A telefonom pityegni kezd. Kiveszem a Black Barry-t a táskámból és megnézem a pityegés okát. Egy e-mail üzenetem jött.
- Beckett!!! Az irodámba. – vaslady úgy rám üvöltött, hogy elejtettem a táskám, és minden kihullott belőle. Leguggoltam, hogy összeszedem, és ekkor Javi térdelt oda mellém.
- Semmi baj. Menj, majd Ryan-el összeszedjük. – nem volt máshoz erőm, csak egy ijedt pillantást vetettem rá. Felálltam és mélyen beszívtam a levegőt. Megfordultam és Gates irodájához mentem. Benyitottam és megállt a szívem. Anya ült a kapitánnyal szemben. Beléptem és becsuktam az ajtót magam mögött. Közelebb mentem.
- Üljön le. – utasított Gates és én szó nélkül engedelmeskedtem, mint egy rabszolga. Anya rám néz, de én nem nézek rá. Megkeményítem mind a külsőm, mind a tekintetem. Higgadt komolysággal ülök, pedig most belül dúl a zűrzavar és kavarognak az érzések. Izgatott és felcsigázott vagyok a tegnap este és ma reggel tapasztaltak miatt, de a félelem is egy uralkodó érzés bennem. Ha Gates kirúg, akkor nem lesz meg a kiszabott óraszámú gyakorlatom és akkor nem tudom befejezni az iskolát. Nem rúghat ki. Nem engedem.
- Melanie. Tudja, hogy fontos a nyomozás szempontjából nagyon is lényeges információt tartott vissza? – hűha. Gates nagyon… merev. Nem mintha amúgy nem lenne az, de most, nagyon főnökös.
- Igen, tudom. – csak helyeselni tudok, hiszen tisztában voltam vele és az ezzel járó következményekkel.
- Nézze Melanie. Ez egy súlyos ügy. Elveszem magától és a csapatától az ügyet. A további nyomozást Beckett nyomozó végzi majd. – ez hihetetlen. Ő is tudott róla. Ő is tudta, hogy az anyám életben van. Most mit tegyek? Ha jelenetet csinálok, biztos, hogy kirúg. Ha nem, akkor elveszi az ügyemet, a csapatomat, és enyém lehet a fantasztikus papírmunka. Azt hiszem, hogy megfagytam. A döbbenet minden formája kiült az arcomra. Nagy levegőt veszek és felállok. Mind a ketten értetlenül néznek rám.
- Megértem asszonyom. Ha lehetne, most visszatérnék a papírmunkámhoz. – legyőztek. Nem tudok ellene mit tenni. Anyát nem akarom látni többé. Megalázott. Kivetette a kezemből az ügyet, csak hogy ne nyomozzak utána és az után, hogy mi is történt 5 éve. Gates bólint és én elhagyom az irodát. Nem mehetek vissza ahhoz az asztalhoz, ahol eddig ültem. Hisz az-az övé. Elveszem Javi asztaláról a táskám és a lift felé sétálok. Nem tudom, hogy hova megyek. Csak annyi lebeg a szemem előtt, hogy senkit sem akarok látni. Amilyen jó kedvem volt reggel és tegnap este, annyira vagyok most elcseszett hangulatban. Nem vagyok dühös. Nem vagyok megsértődve sem. Megalázottnak és legyőzöttnek érzem magam. Az utcán sétálok és megpillantom a Coffee Hot-ot. Egy halvány mosoly játszik a számon, mikor eszembe jut a tegnapi vacsora. Bemegyek és leülök az egyik asztalhoz.
- Mit hozhatok kisasszony? – kérdezi egy nagyon udvarias pincér.
- Egy… pohárral a legjobb borukból. kérem. Köszönöm. – a pincér elmegy és én hátradőlök és várom, hogy lecsillapodjanak az érzelmeim. A telefonom pityegni kezd. Kiveszem a Black Barry-t a táskámból és megnézem a pityegés okát. Egy e-mail üzenetem jött.
Feladó: Christian Gray.
Tárgy: Érdeklődés.
Dátum: 2012.10.30.
Címzett. Melanie Beckett.
Tárgy: Érdeklődés.
Dátum: 2012.10.30.
Címzett. Melanie Beckett.
Kedves Melanie!
Nagyon sajnálom, hogy csak úgy otthagytam reggel,
de egy fontos értekezletem volt, amiről így is késtem negyed órát. Még jó, hogy
én vagyok az igazgató és rám lehet várni. Remélem ízlett a reggeli. Nem vagyok
nagy szakács, de azért tudok valamit. Mi lenne, ha együtt ebédelnénk? Nagyon
szeretném pótolni a reggeli csókot.
Christian Gray
Elmosolyodom az üzeneten és úgy döntök, hogy
válaszolok rá.
Feladó: Melanie Beckett
Tárgy: Még jó.
Dátum: 2012.10.30.
Címzett: Christian Gray
Tárgy: Még jó.
Dátum: 2012.10.30.
Címzett: Christian Gray
Kedves Mr.Gray!
Nagyon hálás vagyok a tegnap estéért, és ma
reggeli reggeliért is. Nagyon finom volt minden. Úgy vélem, hogy szükségem van
az energiára egy ilyen kimerítő este után. Szeretnék Veled ebédelni. Nagyon is
szeretnék. Hogy alakul a mai napod? Az enyém borzasztóan. Ha találkozunk és
szeretnéd, akkor elmesélem. Mikor és hol szeretnél ebédelni? Én bármiben benne
vagyok.
New York Police Department
Megnyomom a küldés gombot és belekortyolok a
borba, amit az előbb hozott ki nekem a kedves, fiatal pincér. Nem teszem messze
a kezem ügyétől a Black Barry-t, mert van egy olyan érzésem, hogy vissza fog
írni.
Feladó: Christian Gray
Tárgy: Félreérthető beszéd
Dátum: 2012.10.30.
Címzett: Melanie Beckett
Tárgy: Félreérthető beszéd
Dátum: 2012.10.30.
Címzett: Melanie Beckett
Kedves Melanie!
Igazán benne van MINDENBEN? Ez kissé félreérthető
volt. Az én napom elég unalmasan alakul. Ebéd előtt van még egy kétórás
értekezletem. De egész végig rád fogok gondolni és arra, hogy mit tettél a
száddal tegnap este. Én is nagyon élveztem, ami tegnap történt. Szívesen
megismételném. Persze, hogy érdekel, mi történik veled. Minden érdekel, ami
veled kapcsolatos. Remélem nincs komoly baj. Találkozzunk a P3-ban
fél 12-kor. Remélem megfelel. Már várom.
Elnök, vezérigazgató. Gray Enterprises Holding INC.
Feladó: Melanie Beckett
Tárgy: HARSOGÓ NAGYBETŰK
Dátum: 2012.10.30.
Címzett: Christian Gray
Tárgy: HARSOGÓ NAGYBETŰK
Dátum: 2012.10.30.
Címzett: Christian Gray
Kedves Mr.Gray.
A harsogó nagybetűiről, csak annyi lenne a
véleményem, hogy nem illik egy hölgy minden szavába belekötni. A P3 tökéletes
lesz. Fél 12-kor ott leszek. Most vissza kell térnem a munkámhoz. Megpróbálok
a munkámra koncentrálni. Nem lesz könnyű azok után, hogy csak az jár a
fejemben, amit tegnap este velem tettél. Én is nagyon várom a találkozást.
New York Police Department.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése