Köszönöm azoknak, akik támogatnak és szeretik a történeteimet. Igyekszem olyanokat is írni, amiben több a Caskett... remélem, hogy azért szívesen olvastok tőlem bármit... Próbálom érdekessé és izgalmassá tenni a történeteimet.. :D Örülök, hogy ilyen támogató olvasóim vannak, mint ti.. :D köszönöm nektek....és NEKED
Az idő gyorsan telik. A napok elszállnak. Néhány
nap múlva a telefon csörgésére ébredek.
- Beckett. – nyögöm álmosan a telefonba.
- Jó napot Miss. Beckett. Dr. Largo vagyok.
- Jó napot doktor úr. – reagálok gyorsan.
- Megjöttek az eredmények és jó hírem van. Megfelelő donor lesz a nővére számára. – most egy hatalmas kő esett le a szívemről. Végre.
- És mikor lesz a műtét? – érdeklődöm.
- Két hét múlva. Sajnos nem tudtam előrébb hozni. – egy kisebb sóhaj hagyja el a számat és tudomásul veszem, hogy két hét múlva esedékes a dolog.
- Köszönöm.
- Akkor két hét múlva. Viszlát.
- Viszlát. - leteszem a telefont. A hét további része elég gyorsan elment. Már lábra tudok állni és már megnéztem az egész lakást. Még nem mozgok benne otthonosan, de kezdem megszokni ezt az egészet. A konyhába megyek és felteszek egy kávét. Két kéz tapad a derekamra és egy kicsit megijedek.
- Ne haragudj. Nem akartalak megijeszteni.
- Kérsz kávét? – kérdezem tőle és valami felismerhetetlen csillog a szemében.
- Csak téged akarlak. – hirtelen felkap az ölébe és a hálóba cipel. Én csak sikítozni tudok és nevetni. A vállán vagyok és a combomat fogja. Hirtelen ötlettől vezérelve rácsapok a fenekére.
- Au. – kapom vissza az ütést.
- Szereted ezt a cipőt?
- Jobban szeretem, ha a talajt éri. – Christian letesz és a szobába megyünk. Hirtelen az ágyra lök és rám mászik.
- Christian mit művelsz? A ház tele van gyerekekkel. – ostromolni kezdi a nyakam. Próbálom eltolni, de nem enged.
- Nyugi a szobám hangszigetelt.
- Hála az égnek, hogy ezt mondtad. Már nagyon akarlak. Kívánlak. Kellesz nekem. – Christian a szájával tapasztja be a számat. Gyorsan megszabadulunk a ruháinktól és átadjuk magunkat a másiknak. Christian keze a combom belső részét simogatja. A vérem lüktet. Szinte kiszakítja a dobhártyámat. Akarom őt. Mindennél jobban. Itt és most. Christian két ujját belém csúsztatja és lassan körözni kezd. Kezei lassú, lusta mozdulatokkal ingerelnek. Kezdem elveszíteni az eszem. Ez az érzés jobb, mint az alkohol. A végén szexfüggő leszek.
- Húzd fel a térded. – adja utasításba Christian és én némán engedelmeskedem neki. Fölém hajol és lassan, óvatosan belém csusszan. Ez fantasztikus érzés. Egy hete nem szeretkeztünk és azt hiszem, hogy már elvonási tüneteim voltak. Christian fokozza a tempót és én nyögések formájában válaszolok.
- Ez az Melanie. Hallani akarom a hangod. Annyira gyönyörű vagy. – erősebben, keményebben döf és érzem, hogy mindjárt a csúcsra érek. Addig fokozza a tempót, hogy már megállíthatatlan a lüktetés és szinte szétesem alatta. A hátam ívben megfeszül és átadom magam az orgazmus csodálatos mámorának. Christian a nevemet kiáltva követ a csúcsra. Christian legördül rólam és magához húz.
- A tempód gyilkos. Egyszer megölsz. – lihegem.
- Egy halálos orgazmus? Benne vagyok.
- Ilyen módon, bármikor megölhetsz. Ez jobb, mint az alkohol. – teszem hozzá és átölelem a hasánál.
- Ha csak ez kell hozzá? Mindig, mikor alkoholhoz nyúlnál, csak szólj nekem és én máris ágyba viszlek. – hallom, hogy jól szórakozik. Nem tudok ezen megsértődni, vagy haragudni rá. Mellesleg igaza van. Ez a terv még be is válhat.
- Rendben. Azt hiszem újra szomjas vagyok. – mondom neki és érzem, hogy kaján vigyorra húzódik a szám.
- Nocsak. Milyen kielégíthetetlen Miss. Beckett. – forró csillogás jelenik meg a szemében. Felülök rá és meglovagolom a csípőjét. A hajamat egy mozdulattal átlendítem a másik oldalra, hogy ne legyen útban és közelebb hajolok, hogy megcsókoljam. Valaki kopog az ajtón. Fanyalogva lemászom Christianről, aki felvesz egy hosszú melegítő nadrágot és egy snassz pólót. Én magamra kapom a pólóm és egy hosszabb nadrágot.
- Szia Susi. Baj van? – kérdezi Christian a kis érkezőtől.
- Mindenki elment. Egyedül vagyok. – lebiggyeszti kicsi száját és úgy érzem, hogy mindjárt elsírom magam.
- Sajnálom kicsim, de nekem ma dolgoznom kell.
- Hé kicsi lány. Gyere csak ide? – csalogatom magamhoz az ágyra. Ügyesen felmászik és úgy mered rám a kék szemeivel ,ahogyan eddig, csak Christian volt képes rám meredni a szemeivel.
- Mit szólnál hozzá, ha ma mi ketten, csapnánk egy csajos napot? Hmm? Mit szólsz? – kíváncsi kék tekintete életre kel. Hirtelen Christian-re pillant.
- Szabad Mr. Gray? – kérdezi és én meglepődöm. Miért szólítja Mr. Gray-nek? Egyik gyerektől sem hallottam még, hogy megszólítja Christian-t. Én is ránézek és várom a választ.
- Beckett. – nyögöm álmosan a telefonba.
- Jó napot Miss. Beckett. Dr. Largo vagyok.
- Jó napot doktor úr. – reagálok gyorsan.
- Megjöttek az eredmények és jó hírem van. Megfelelő donor lesz a nővére számára. – most egy hatalmas kő esett le a szívemről. Végre.
- És mikor lesz a műtét? – érdeklődöm.
- Két hét múlva. Sajnos nem tudtam előrébb hozni. – egy kisebb sóhaj hagyja el a számat és tudomásul veszem, hogy két hét múlva esedékes a dolog.
- Köszönöm.
- Akkor két hét múlva. Viszlát.
- Viszlát. - leteszem a telefont. A hét további része elég gyorsan elment. Már lábra tudok állni és már megnéztem az egész lakást. Még nem mozgok benne otthonosan, de kezdem megszokni ezt az egészet. A konyhába megyek és felteszek egy kávét. Két kéz tapad a derekamra és egy kicsit megijedek.
- Ne haragudj. Nem akartalak megijeszteni.
- Kérsz kávét? – kérdezem tőle és valami felismerhetetlen csillog a szemében.
- Csak téged akarlak. – hirtelen felkap az ölébe és a hálóba cipel. Én csak sikítozni tudok és nevetni. A vállán vagyok és a combomat fogja. Hirtelen ötlettől vezérelve rácsapok a fenekére.
- Au. – kapom vissza az ütést.
- Szereted ezt a cipőt?
- Jobban szeretem, ha a talajt éri. – Christian letesz és a szobába megyünk. Hirtelen az ágyra lök és rám mászik.
- Christian mit művelsz? A ház tele van gyerekekkel. – ostromolni kezdi a nyakam. Próbálom eltolni, de nem enged.
- Nyugi a szobám hangszigetelt.
- Hála az égnek, hogy ezt mondtad. Már nagyon akarlak. Kívánlak. Kellesz nekem. – Christian a szájával tapasztja be a számat. Gyorsan megszabadulunk a ruháinktól és átadjuk magunkat a másiknak. Christian keze a combom belső részét simogatja. A vérem lüktet. Szinte kiszakítja a dobhártyámat. Akarom őt. Mindennél jobban. Itt és most. Christian két ujját belém csúsztatja és lassan körözni kezd. Kezei lassú, lusta mozdulatokkal ingerelnek. Kezdem elveszíteni az eszem. Ez az érzés jobb, mint az alkohol. A végén szexfüggő leszek.
- Húzd fel a térded. – adja utasításba Christian és én némán engedelmeskedem neki. Fölém hajol és lassan, óvatosan belém csusszan. Ez fantasztikus érzés. Egy hete nem szeretkeztünk és azt hiszem, hogy már elvonási tüneteim voltak. Christian fokozza a tempót és én nyögések formájában válaszolok.
- Ez az Melanie. Hallani akarom a hangod. Annyira gyönyörű vagy. – erősebben, keményebben döf és érzem, hogy mindjárt a csúcsra érek. Addig fokozza a tempót, hogy már megállíthatatlan a lüktetés és szinte szétesem alatta. A hátam ívben megfeszül és átadom magam az orgazmus csodálatos mámorának. Christian a nevemet kiáltva követ a csúcsra. Christian legördül rólam és magához húz.
- A tempód gyilkos. Egyszer megölsz. – lihegem.
- Egy halálos orgazmus? Benne vagyok.
- Ilyen módon, bármikor megölhetsz. Ez jobb, mint az alkohol. – teszem hozzá és átölelem a hasánál.
- Ha csak ez kell hozzá? Mindig, mikor alkoholhoz nyúlnál, csak szólj nekem és én máris ágyba viszlek. – hallom, hogy jól szórakozik. Nem tudok ezen megsértődni, vagy haragudni rá. Mellesleg igaza van. Ez a terv még be is válhat.
- Rendben. Azt hiszem újra szomjas vagyok. – mondom neki és érzem, hogy kaján vigyorra húzódik a szám.
- Nocsak. Milyen kielégíthetetlen Miss. Beckett. – forró csillogás jelenik meg a szemében. Felülök rá és meglovagolom a csípőjét. A hajamat egy mozdulattal átlendítem a másik oldalra, hogy ne legyen útban és közelebb hajolok, hogy megcsókoljam. Valaki kopog az ajtón. Fanyalogva lemászom Christianről, aki felvesz egy hosszú melegítő nadrágot és egy snassz pólót. Én magamra kapom a pólóm és egy hosszabb nadrágot.
- Szia Susi. Baj van? – kérdezi Christian a kis érkezőtől.
- Mindenki elment. Egyedül vagyok. – lebiggyeszti kicsi száját és úgy érzem, hogy mindjárt elsírom magam.
- Sajnálom kicsim, de nekem ma dolgoznom kell.
- Hé kicsi lány. Gyere csak ide? – csalogatom magamhoz az ágyra. Ügyesen felmászik és úgy mered rám a kék szemeivel ,ahogyan eddig, csak Christian volt képes rám meredni a szemeivel.
- Mit szólnál hozzá, ha ma mi ketten, csapnánk egy csajos napot? Hmm? Mit szólsz? – kíváncsi kék tekintete életre kel. Hirtelen Christian-re pillant.
- Szabad Mr. Gray? – kérdezi és én meglepődöm. Miért szólítja Mr. Gray-nek? Egyik gyerektől sem hallottam még, hogy megszólítja Christian-t. Én is ránézek és várom a választ.
- Rendben. – enged el egy nagy sóhajt. – De
vigyázzatok magatokra.
Bólintok és összepacsizok Susi apró kezével.
- Várj meg odalent kicsim. Reggelizünk, aztán elmegyünk vásárolni, a többit meg kitaláljuk útközben. – Susi elhagyja a szobát és Christian becsukja az ajtót.
- Hova akarod vinni? – kérdezi Christian.
- Még nem tudom. Annyira aranyos. Csak szeretném mosolyogni látni. – Christian közelebb jön és megcsókol.
- Csodálatos vagy angyalka. Adok pénzt.
- Nem… Nincs rá szükségem. Van pénzem. – hirtelen kezdek tiltakozni és ez neki is feltűnik.
- Miért?
- Csak egyszerűen nincs rá szükségem. – terelni próbálom a témát és inkább rendesen felöltözöm. Egy csók után lemegyek a konyhába és reggelit készítek. Susi gyorsan belapátolja a reggelit és már indulunk is. Először a plázába megyünk és körülnézünk a gyerekruha osztályon.
- Oh Miss. Beckett ez csodálatos. – próbál magához egy égszínkék kis ruhát és csak úgy csillog a szeme.
- Szeretnéd? – kérdezem tőle és először felcsillan a szeme, majd lehajtja a fejét.
- Mi a baj Susi?
- Nem fogadhatom el. Ez túl drága. – oh de édes. Közelebb megyek és elé térdelek.
- Nézd Susi. Vannak a világon nagyon rossz emberek, akik bántanak másokat. Ha elkapom őket, akkor sok-sok pénzt kapok érte. Hidd el kicsim, hogy nagyon jól végzem a munkám. Sok ilyen rossz embert elkaptam már. Szóval van pénzem a ruhára. Emiatt nem kell aggódnod. – rámosolygok és belerakom a kosarunkba a kis kék ruhát. Még körbenézünk és veszek magamnak egy felsőt, egy nadrágot és egy kis koktélruhát. A kasszához megyünk és fizetünk. Egy szép, hosszú szőke hajú nő áll előttem. Egy türkizkék estélyit vett. Gyönyörűen nézhet ki benne. Végez és mi lépünk a kis pulthoz. A pénztáros hölgy kiveszi a kosárból a ruhákat és beüti a gépbe őket.
- Kézpénzzel, vagy kártyával szeretne fizetni. – kérdez kedvesen a hölgy.
- Kártyával. – nyújtom át neki a kártyámat.
- Kérem, írja be a kódot. – fordítja felém a kis szerkentyűt. Elkezdem bepötyögni a kódomat és már kész is vagyunk. Egy blokkot és egy másik papírt kapok, amin rajta van a számlám összege. A szemem kinyílik és köpni-nyelni nem tudok.
- 40.000 dollár? – ezt nem hiszem el. Mikor legutóbb néztem, már csak 10.000 volt rajta. Hogy került ennyi pénz a számlámra? Csak egy név jut eszembe… Christian Gray… A kedves hölgy egy díszzacskóba rakja a ruhánkat és elindulunk. Még megállunk ebédelni és veszünk egy-egy fagyit is. Délután egy óra körül ültünk be az autómba, hogy visszamenjünk Christian lakására. Most érzem, hogy dühös vagyok. Nyomom a gázt, hogy minél hamarabb hazaérjünk. Leparkolok a garázsba és csak azt veszem észre, hogy az út alatt úgy felhergeltem magam, hogy már szinte fortyogok a dühtől. Persze ezt nem mutatom Susi felé. Nem akarom megijeszteni. Felmegyünk és mikor a lift kinyílik, meglátom Christian-t a konyhában. Nem tudom mit csinál. Beljebb lépünk és elküldöm Susi-t.
- Menj fel a szobádba kicsim. – küldöm el a kislányt. Christian közelebb lép és átfogja a derekam. Letornázom magamról a kezét és dühösen nézek a szemébe. Ez hiba volt. Nem lenne szabad veszekedés közben a szemébe néznem, mert azon nyomban ellágyít.
- Hogy került 30.000 dollár a számlámra? – vonom kérdőre.
- Én tettem oda. – még csak nem is tagadja. Milyen… pofátlan.
- Hogy jutottál hozzá a számlaszámomhoz?
- Ezek nyilvános adatok Melanie. Ne húzd fel magad. – még hogy ne húzzam fel magam.
- Mondtam, hogy nem kell a pénzed. Nincs rá szükségem. Nem a pénzed miatt vagyok veled.
- Tudom angyalka. Ezért is szeretlek annyira. – közelebb jön és megakar ölelni. Én viszont egy lépést hátrálok.
- Mennyire néztél utánam. Mennyit tudsz rólam? MI az, amit már nem kell elmesélnem? - most hasznosítom a tanultakat. Nem emelem fel a hangom, de tudatom vele, hogy ki a főnök. A kihallgatóban már otthonosan mozgok szóval onnan kell ötletet merítenem.
- Tudni akarom, hogy honnan szedted össze az információkat és legfőképpen azt, hogy miért?
- Csak tudni akartam, hogy…
- Hogy? Hogy nem vagyok-e flúgos? Csalódást kell okoznom neked. A legelcseszettebb ember vagyok a földön. Az alkoholt a szexszel helyettesítem. Nem vagyok normális. – a hangom kezd emelkedni, de még uralkodom raja.
- Melanie én csak segíteni akartam. – védekezik. De még mindig nem válaszolt arra, amire igazából kíváncsi vagyok.
- Honnan, és mért? – sziszegem dühösen a fogaim között. Oké most már engedek és tombolni kezdek. Ha még egyszer terelni próbál, összetörök valamit.
- Melanie, kérlek… Én… - csak fogom magam és elrohanok. El fogok menni és jól berúgok. Nem érdekelnek a következmények. Felkapom a táskám és elindulok az ajtó felé.
- Ég veled Christian. – csak ennyit tudok kinyögni a könnyeimtől és ő elindul felém, de szerencsére becsukódik a lift ajtaja. Beszállok a kocsimba és az old Hunt felé veszem az irányt. Bemegyek és intek a csaposnak.
- Egy pohár Whisky-t kérek. – mondom a csaposnak és ő már el is tűnik. Pár perc múlva már vissza is jön és elém teszi a poharat. Bólintok és ő arrébb megy.
- Ha leteszed a poharat, haza megyünk és megduglak. – nem jutok szóhoz. Mi a franc? Ez… ez… Még a gondolataim is elvesztek. Christian áll a hátam mögött és keze a derekamon van. Nem tudom, mit tegyek. – Nem viccelek Melanie. Ha leteszed, akkor olyan szexben lesz részed, amilyenben még soha.
Felállok és felé fordulok. Nem tudom, mit tegyek. Ez egyszerre sért és imponál nekem.
- Hogy mondhatsz nekem ilyet? – a „nem tudom”- ság
helyét átvette a hitetlenkedés. – Azt hittem, hogy mindent tudsz rólam. Ha
mindent tudnál, ezt most nem mondtad volna. Bólintok és összepacsizok Susi apró kezével.
- Várj meg odalent kicsim. Reggelizünk, aztán elmegyünk vásárolni, a többit meg kitaláljuk útközben. – Susi elhagyja a szobát és Christian becsukja az ajtót.
- Hova akarod vinni? – kérdezi Christian.
- Még nem tudom. Annyira aranyos. Csak szeretném mosolyogni látni. – Christian közelebb jön és megcsókol.
- Csodálatos vagy angyalka. Adok pénzt.
- Nem… Nincs rá szükségem. Van pénzem. – hirtelen kezdek tiltakozni és ez neki is feltűnik.
- Miért?
- Csak egyszerűen nincs rá szükségem. – terelni próbálom a témát és inkább rendesen felöltözöm. Egy csók után lemegyek a konyhába és reggelit készítek. Susi gyorsan belapátolja a reggelit és már indulunk is. Először a plázába megyünk és körülnézünk a gyerekruha osztályon.
- Oh Miss. Beckett ez csodálatos. – próbál magához egy égszínkék kis ruhát és csak úgy csillog a szeme.
- Szeretnéd? – kérdezem tőle és először felcsillan a szeme, majd lehajtja a fejét.
- Mi a baj Susi?
- Nem fogadhatom el. Ez túl drága. – oh de édes. Közelebb megyek és elé térdelek.
- Nézd Susi. Vannak a világon nagyon rossz emberek, akik bántanak másokat. Ha elkapom őket, akkor sok-sok pénzt kapok érte. Hidd el kicsim, hogy nagyon jól végzem a munkám. Sok ilyen rossz embert elkaptam már. Szóval van pénzem a ruhára. Emiatt nem kell aggódnod. – rámosolygok és belerakom a kosarunkba a kis kék ruhát. Még körbenézünk és veszek magamnak egy felsőt, egy nadrágot és egy kis koktélruhát. A kasszához megyünk és fizetünk. Egy szép, hosszú szőke hajú nő áll előttem. Egy türkizkék estélyit vett. Gyönyörűen nézhet ki benne. Végez és mi lépünk a kis pulthoz. A pénztáros hölgy kiveszi a kosárból a ruhákat és beüti a gépbe őket.
- Kézpénzzel, vagy kártyával szeretne fizetni. – kérdez kedvesen a hölgy.
- Kártyával. – nyújtom át neki a kártyámat.
- Kérem, írja be a kódot. – fordítja felém a kis szerkentyűt. Elkezdem bepötyögni a kódomat és már kész is vagyunk. Egy blokkot és egy másik papírt kapok, amin rajta van a számlám összege. A szemem kinyílik és köpni-nyelni nem tudok.
- 40.000 dollár? – ezt nem hiszem el. Mikor legutóbb néztem, már csak 10.000 volt rajta. Hogy került ennyi pénz a számlámra? Csak egy név jut eszembe… Christian Gray… A kedves hölgy egy díszzacskóba rakja a ruhánkat és elindulunk. Még megállunk ebédelni és veszünk egy-egy fagyit is. Délután egy óra körül ültünk be az autómba, hogy visszamenjünk Christian lakására. Most érzem, hogy dühös vagyok. Nyomom a gázt, hogy minél hamarabb hazaérjünk. Leparkolok a garázsba és csak azt veszem észre, hogy az út alatt úgy felhergeltem magam, hogy már szinte fortyogok a dühtől. Persze ezt nem mutatom Susi felé. Nem akarom megijeszteni. Felmegyünk és mikor a lift kinyílik, meglátom Christian-t a konyhában. Nem tudom mit csinál. Beljebb lépünk és elküldöm Susi-t.
- Menj fel a szobádba kicsim. – küldöm el a kislányt. Christian közelebb lép és átfogja a derekam. Letornázom magamról a kezét és dühösen nézek a szemébe. Ez hiba volt. Nem lenne szabad veszekedés közben a szemébe néznem, mert azon nyomban ellágyít.
- Hogy került 30.000 dollár a számlámra? – vonom kérdőre.
- Én tettem oda. – még csak nem is tagadja. Milyen… pofátlan.
- Hogy jutottál hozzá a számlaszámomhoz?
- Ezek nyilvános adatok Melanie. Ne húzd fel magad. – még hogy ne húzzam fel magam.
- Mondtam, hogy nem kell a pénzed. Nincs rá szükségem. Nem a pénzed miatt vagyok veled.
- Tudom angyalka. Ezért is szeretlek annyira. – közelebb jön és megakar ölelni. Én viszont egy lépést hátrálok.
- Mennyire néztél utánam. Mennyit tudsz rólam? MI az, amit már nem kell elmesélnem? - most hasznosítom a tanultakat. Nem emelem fel a hangom, de tudatom vele, hogy ki a főnök. A kihallgatóban már otthonosan mozgok szóval onnan kell ötletet merítenem.
- Tudni akarom, hogy honnan szedted össze az információkat és legfőképpen azt, hogy miért?
- Csak tudni akartam, hogy…
- Hogy? Hogy nem vagyok-e flúgos? Csalódást kell okoznom neked. A legelcseszettebb ember vagyok a földön. Az alkoholt a szexszel helyettesítem. Nem vagyok normális. – a hangom kezd emelkedni, de még uralkodom raja.
- Melanie én csak segíteni akartam. – védekezik. De még mindig nem válaszolt arra, amire igazából kíváncsi vagyok.
- Honnan, és mért? – sziszegem dühösen a fogaim között. Oké most már engedek és tombolni kezdek. Ha még egyszer terelni próbál, összetörök valamit.
- Melanie, kérlek… Én… - csak fogom magam és elrohanok. El fogok menni és jól berúgok. Nem érdekelnek a következmények. Felkapom a táskám és elindulok az ajtó felé.
- Ég veled Christian. – csak ennyit tudok kinyögni a könnyeimtől és ő elindul felém, de szerencsére becsukódik a lift ajtaja. Beszállok a kocsimba és az old Hunt felé veszem az irányt. Bemegyek és intek a csaposnak.
- Egy pohár Whisky-t kérek. – mondom a csaposnak és ő már el is tűnik. Pár perc múlva már vissza is jön és elém teszi a poharat. Bólintok és ő arrébb megy.
- Ha leteszed a poharat, haza megyünk és megduglak. – nem jutok szóhoz. Mi a franc? Ez… ez… Még a gondolataim is elvesztek. Christian áll a hátam mögött és keze a derekamon van. Nem tudom, mit tegyek. – Nem viccelek Melanie. Ha leteszed, akkor olyan szexben lesz részed, amilyenben még soha.
Felállok és felé fordulok. Nem tudom, mit tegyek. Ez egyszerre sért és imponál nekem.
- Melanie, gyere haza velem, kérlek. – a hangja könyörgő. Azt hiszem, nem tudok neki ellenállni. És most inkább szükségem van egy jó szexre, mint egy üveg italra. Felállok és megfogom a kezét.
- Vigyél haza. – suttogom és ott hagyok egy 10-est a pohár mellett. Nem ittam bele, de azért kifizetem. Kilépünk az Old Hunt-ból és anyával találom szembe magam. Nagyot nyelek és megszorítom Christian kezét.
- Ne engedj el. – suttogom neki, mikor meglátom, hogy anya közeledik. Heves, gyors léptekkel jön felénk. A mutató ujját nekem szegezi és kiabálni kezd.
- Mi a fenét keresel itt? Hogy jöhetsz ide, annak ellenére, hogy alkohol problémáid vannak? Hogy akarsz így segíteni Alexis-nek? Így őt is veszélybe sodrod. Azt mondtad, hogy megakarod menteni. Hát most éppen megölöd. – nyelek egy nagyot és úgy érzem, hogy mindjárt összeesem. Rátámaszkodom Christian vállára és ő észrevétlenül megtart.
- Befejezted? – kérdezem bágyadtan. Nem tudom, mi lett velem. Azt hiszem, az ájulás szélén állok. Ha nem ülök le, tuti, hogy elájulok. Azt hiszem, már hallucinálok. Azok a karikák tényleg ott vannak, vagy csak én látom őket? Közelednek. Miért jönnek közelebb? A szorításom elernyed és már csak azt hallom, ahogy Christian menőért kiabál. Becsukom a szemem és már nem érzek semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése